Ha hátrább mentél volna elcseszted volna.
Nehogy mentegetőz - mert remek a kép.
Nem kell ezt túl okoskodni. Ez olyan mintha megakarnám magyarázni az orgazmust - és közben nem élveztem semmit. Néha jó ha az ember csendben van és alázattal tisztelettel birálja a másik képét, nem pedig gögös pökhendiséggel nagy szakmai göggel . Tehát nyugodj meg én meditative tiszteletből és alázatból és a lelkem mélyéből mondom hogy szépen dolgozol. A hetyke fikázásokkal meg nem kell törödni. Bocsás meg hogy gondolataimmal tolakodó voltam. Meglehet nem tudod mire vélni ezt a néhány sort tisztelettel tettem ezt üdv :C A
A téma tulajdonképpen első pillanatra nem lenne különleges: egy torony, ami erős rövidülésben magasodik fölénk. Ami viszont egyedivé és emlékezetessé teszi (legalábbis számomra) az az ég színének változása a felhőstől a homogénen fedettig, a vidám kéktől és borongós-haragos szürkéig. Mesteri megoldás, hogy a szürke ég elé vetíted a szürkés árnyalatú tornyot, melynek a régiségét, a fal anyagszerűségét kiválóan ábrázolod. Lent talán egy kicsivel több talajt elviselt volna, de összességében nagyon feszesen szerkesztett és hatásos fotó lett belőle. Nekem tetszik a keret is. Gratulálok!