Nekem két macsekom is volt. Egy sziámi, meg egy nemsziámi. A sziámit Marcipánnak, a nemsziámit, aki a sziámi kislánya volt, meg Mulderkének hívtam (mert paranormális jelenség volt) :D. Csak sajnos a faterom elajándékozta őket, amikor főiskolára jártam. :(
Ehh ennyit magamról :D
A nevet illetően abszolút egyetértek Viviennel. (Hátha kiderül, hogy ő is inkább Mulderke, mint Sanyi. :D:D)
Egyébként sok boldogságot a cicádhoz. Imádnivaló jószágok.
a névvel kapcsolatban az a tapasztalatom, h meg kell várni, míg az adja magát. az én cicám törzskönyvezett neve Toscanai Barbius volt, emberi-hivatalos neve (apukám után) Farkas Miklóska, mert semmi név nem jutott eszembe és nem akartam semmit sem erőltetni. aztán pár nap után már Kincsikének hívtam, mert ő volt az én kincsem :-) Persze emellett egy csomó más beceneve is volt, ami nála teljesen mindegy volt, mert egyik nevére sem hallgatott: kizárólag az én hangomra figyelt, senki másnak nem reagált :-)
szóval szerintem várd meg, h milyen nevet érdemel ki