Köszi szépen :))) Amúgy a bácsi elég hajléktalannak tűnt.Főleg az öltözéke(májusban készült a kép) és a mellette lévő pakkok végett.Aztán utánakérdeztünk és jól sejtettük,hajléktalan.Ami tiszteletre méltó benne,hogy szemében még mindig ott látszik a remény és a boldogság.Ő már annak is tud örülni,ha észreveszik,rámosolyognak és nem leköpdösik...
Ez a kéz és az arc mindent elmond a bácsi életéről,ami nem lehetett éppen könnyű.Vajon van-e aki gondoskodik róla?,vagy az utcán él?A fotó egyébként nagyon jó látásmódról tanúskodik.Csak így tovább.Gratulálok+5
Köszi szépen. Hát,őszintén szólva én megijedtem tőle,amikor megláttam.Csak ült a padon,mint egy szobor,mikor arra mentünk páran és gondoltam lefotózom,fölemelte a kezét integetni,de mind ahányan ott voltunk,frászt kaptunk :)
gondolkoztam is,hogy melyik kategóriába tegyem,végül ez mellett döntöttem.