Azt hiszem, hogy ezt a képet egyik oldalról nem kell elemezgetni, mert a jelek szerint mindannyiunknak egyértelműen nagy vizuális élményt nyújt, a másik oldalról pedig éppen különleges hatása miatt megérdemel egy pár szót. A képnek alapvetően két fő, egymásra merőleges motívuma van, a lépcsősor és az ember. A lépcsősor párhuzamosságát kiemeli, ugyanakkor különlegessé teszi a rávetülő árnyék, mely átlós hatású, és az alsó részt sötétítve egyensúlyt tart a felül levő sötét területtel, melyen az ugyancsak vízszintesen párhuzamos világítótestek rímelnek a lépcsőkkel. Az alak felfelé halad, de a tartása nekem azt sugallja, hogy nem merőlegesen, hanem egy kicsit a kép közepe felé haladva megy a lépcsőkön, és így a menetirány a világítótestek által meghatározott vonallal metszi egymást, de nem a középpontban (annál izgalmasabb a szerkesztés!) hanem egy kicsit balra. A kép lényegét (szerintem) ezek a szerkezeti elemek adják, de ha a sötét-világos váltást is figyeljük (pl. a lépcső peremén) és a fekete-fehér és a barna takarékosan, de pontosan kimért palettáját is nézzük, az is tanulságos. Szóval: nagyon jó kép, s annak ellenére, hogy az első pillanatással is felismerjük az értékeit, érdemes egy kicsit gondolkodni is rajta (nem mintha tudnám utánozni - illetve legjobb esetben is csak utánozni tudnám, ami messze nem ugyanaz). Gratulálok, és nagyon sajnálom, hogy nem lehet pontozni...
lancasternek igaza van, Vivien-fíling. de számomra megfogható: az átlós árnyék a lépcsőn. a képeidnek van szimmetriája, illetve élesek a határok. sztem ittis.:)
3182
275
2007.11.04 20:58:05
