A sötétkék háttér előtt a cica színe kiválóan érvényesül, és az egész állatkának a folthatása nagyon tetszetős. Ez az első benyomás. Aztán elgondolkodik még az ember azon a szerkesztésen, vagy a pillanat olyan megragadásán, mely az ágakata csaknem végtag-szerűen ábrázolta, mintha Borostyán a fa részévé vált volna. Az egész macsek - szemének nagyon attraktív hatásával - olyan kissé másnaposnak tűnik, olyannak, akit az elmúlt év feledésére szolgáló próbálkozások már inkább a magába fordulás és hamarosan a (nomen est omen) macskajajj pillanatai követnek. Egyre inkább halad a kicsit pezsgő(zött) agytekervényeimen az a gondolat, hogy Borostyán most nemcsak egy meseszép macsak, hanem szimbolum is - és ugyan, kit érdekelnek (általában) a szimbolumok farkai???. Nagyon tetszetős kép, el is mentettem lányom épülésére. Gratulálok!