Szépen, pontosan exponált, plasztikus, de valahogy személytelen. A szőlő nagyon pontosan dokumentáltan ott van, és nem érzem azt az emóciót, ami összeköt vele: nincs nyálcsordítóan tálalva, nem olyan békaperspektívából készült, amitől az az érzésem, hogy rámgördül és agyonnyom, nemtűz rajta át a nap és sejlik át a finom belsó struktúra - szóval nagyon igényes kép, amivel "nem találjuk meg egymást". Ez, természetesen lehet, hogy csak az én hibám... Mivel egy nagyon objektív pontossággal és igényességgel készített képről van szó, amiről most és itt teljesen szubjektív gondolatokat írok, inkorrekt dolog lenne, ha pontoznék...
Szép éles, részletgazdag (még jó), de ezen felül semmi különös nincs a képben. Szerintem jobban tetted volna, ha megpróbálod úgy, hogy átsüssön rajta a nap. Az szép tud lenni (persze kell valami homogén, nem túl fényes háttér is). A kompozícióval még próbálkozz. Így még túl hétköznapi a látvány, nincs benne semmi plusz.
Ha kint készült, szerntem érdemes visszamenni mondjuk este. Jó sziluetteket lehet róla készíteni egy jellemző részlettel és kellően leegyszerűsített kompozícióval stb.
Nézegess sok képet, olvass sok véleményt, abból rengeteget lehet tanulni!