Biztosan sokatoknak nem fog tetszeni ez a kép, mert nem éles, zajos, fura a színvilág, több sebből vérzik.
Én láttam fantáziát a pillanatban...
Remélem nem maradok egyedül.
Szia Szujam! Már akartam a képedhez írni...de aztán elmaradt:( Látom másokat is megindított..nekem is a melankólia jutott eszembe róla először, ahogy a nagy semmiben álldogál. Nagyon passzol hozzá ez a sejtelmes környezet. A csónak utal a helyszínre...a többit a néző fantáziájára bíztad. Tetszik:)) Amarillis
Szia! Nekem is nagyon tetszik a fotó,nem baj hogy nem éles, nem kell mindig arra törekedni. Nem beszélve róla, hogy néha nem is lehet. Ebben a képben az összhatást lehet értékelni, hogy milyen hatást gyakorol az emberre. Nagyon megkapó a távolba meredő madár.Kicsit nosztalgikus. Tetszik.
Szia Szujam,
szerintem nem zajos, inkább lágyított, s ettől lesz meg a sajátos hangulata. Nekem olyan ködös világú, (bár látom hogy nem volt köd) olyan semmibe vesző. Jó lett az utómunka. Szóval, mintha a madár a vizet is eltakaró, nagy semmi tejfelt bámulná, s filózna. Miről is? Bármiről, ami a nézőnek az eszébe jut. Ha van rá időd, elgondolkodtató. A csónakból tudod, hogy víznek kell ott lennie, de nem látod. Nálam így inkább csendélet, de a kategória nem számít. Sajátos a színvilág is, sok benne a fehér árnyalat, de mégsem hideg. Ez jó.
További szép fotonokat!
Kicsit melankólikusnak tűnik a madarad. :)
Érdekes kép lett belőle. Nekem a keret egy kicsit túlméretezettnek tűnik, de nem az a lényeg.
A szerkesztését, meg minőséget, meg hasonlókat most kihagynám, mert nem az a kép lényege. Szerintem jó meglátás és jó elkapott pillanat. Már-már emberi érzelmeket lehet felfedezni a madáron, ahogy ott dekkol a csónak peremén.
Grat
Vili