Sajnos nem írtam le pontról-pontra hogy készült, de az 1500 karakterbe nemigen férne bele. Csak egy ötlet volt, hogy megmutatom.
Felül az eredeti expo.
Én egy régi m42-es Pentacon 50/1.8-at használok átalakítóval, és meggyőzött. Imádom, ennyi. :)
A sigma 50ese meg nagyon szépen teljesít, és ha már veszek, akkor rendeset. Majd összekaparom rá a pénzt valahogy, csak egyetem mellett az nem 5 perc. :
Köszönöm, már csak pénzt kéne szerezni rá, bár elöbb egy 50/1.4 HSM-et szándékozok venni...
ui: "de nem akartam obit használni." <- ?? gondolom vakura gondoltál :)
Ja még annyit, most hétvégén ugrálóház volt itt nálunk, gyereket levittük, de nem akartam obit használni. Ezért ISO1000 és F2.8 beállításokkal naaggyon elfogadható képeket kaptam!
Én nem tudok rosszat mondani az obira. A fényereje kiváló. 50D-n precíz és gyors az AF, bár nem USM, de számomra az Olympus után döbbenet hogy mindig elsőre éleset talál. felépítés, hmm... Volt a kezemben rosszabb és az Sigma volt. Nem lötyög nem kotyog, CA-t én még nem láttam a vele készült képeken, és valóban, f4-től portrézni kiváló, 75mm-en rendkívül részletgazdag felvételeket produkál. Számomra jó vásár volt.
Én ilyen képet föl se merek tenni, eléggé belenyúlok néha :)
A tamron 28-75 f2.8-ról írnál nekem kicsit, tapasztalatok, milyen az AF, felépítés minősége. Mert a képe jó (F4től), és az ára is korrekt a tudásához képest, de szídják sokan.
Az igazi gond az, hogy az eredeti látvány inkább az alsó képhez állt közelebb, amit viszont a gép szenzora érthető okokból nem tud visszaadni, egyszerűen nem tud akkora dinamikát átfogni mint az emberi szem. Ezért 2Fé alexpóval készült hogy sehol ne legyen kiégés, aztán először Lightroomban előhívtam a RAW-t, már itt lettek szintek, fényerő, kontraszt állítva, majd tovább CS2-ben a maradék. de nem írtam le pontosan hogyan. Neatimage-et használok én is, nekem nagyon bevált, de itt az ISO100 miatt nem kelltt szűrni, igazság szerint az 50D RAW-jait ISO500-ig nem is kell.
Ha külön-külön nézem a képeket egész más a véleményem, mint ha együtt nézem őket. Ez az én örök dilemmám a saját képeimmel is. A mérték. Ha külön-külön nézem, akkor az eredeti alexpós, kontraszttalan, életlen, színtelen, az utóbbi egyértelműen és mindenben jobb. Ha egymás mellé teszem a két képet, akkor is jobb a digitálisan javított kép, de talán túl élesített, túlszaturált.
Nehogy félre érts, a saját képeimmel is pont ugyan így érzek. Valahogy mindig az jelenti a legnagyobb gondot, hogy meddig húzzak egy képet.
Hogy dolgozok én?
Mostanában szinte csak jpeg-ben fotózok, mert a bridge gépem RAW-ban nem igazán mutat akkora előnyt mint amekkora plusz pepecseléssel jár az eredmény ami sokszor nem is jobb.
Ps4-et használok és szinte kivétel nélkül csak az alábbiakat csinálom:
Új rétegen /szintek: itt állítom a kontrasztot a középső csuszkával és igazítok az expón a két szélsőn, ha szükséges.
Rétegek egyesítését követően NeatImage pluginnal zajszűrés (nagyon jó kis progi, ismeri a gépem zajprofilját.