Az elkövetkező képek (sorozatnak is felfogható) a Szilvásvárad melletti Bélapátfalván lévő Bél-kő hegyről készültek:
Egyik reggel egy egész napos túrára átmentünk, hogy meghódítsuk a 786 méteres hegyet. Elég pocsék idő volt, az eső lógott a levegőből.
Mikor a hegy lábához közeledtünk, ez a látvány fogadott bennünket...
Köszi Döpö :)
Felemntünk :) Az apátságnál is sok időt töltöttünk, addigra felszívódott a felhő , vagy pára, vagy köd, vagy mi :)))
Majd lassan pakolom a képeket. Minél feljebb mentünk, annál jobban megnyílt a táj, annál szebb volt :)
Gyönyörű ez a hely és a fotód is nagyon tetszik. Szépek a színek, jó kis komor a hangulata. A mélyen ülő felhők igazán látványosra sikerültek. Gratulálok!
Köszönöm Maria :)
Akkor még nem esett. Később többször is csepergett, borult volt, meg néha szakadozott. Szinte percről percre változott az idő. De sikerült jó képeket csinálni :)
Köszönöm Amarillis :)
Elég baljós volt az biztos... De ha nem megy el az idő az apátságnál, simán nekiindulok.
Habár lehet akkor már nem lenne ki képeket rakjon fel :D
A leírás meg kedvcsináló, hátha más is végig akarja sétálni a tanösvényen a csúcsig a kb. 10 km-es sétát :)
Köszönöm Athlon :)
Lesznek még jobbak is, csak próbálom kissé időrendi sorrendben felrakni őket :)
Amúgy mikor mentünk felfele már felszállt, de lehet hogy ősszel még visszamegyünk, szívesen belesétálnék a felhőbe :)
Köszi Norbus :)
Van még ilyen felhős közelebbről is több is, még rakok majd fel.
180 fokos panoráma képet a kőbányában csináltam a hegy tetején, a végén az is jön :)
Köszi Hovi :)
Egy kicsit csalóka a kép, mert még nem volt olyan közel. Na meg közbe esett a Bélapátfalvai Apátság (arról is lesz kép), ott legalább egy órát voltunk. Szóval vagy 2 óra múlva indultunk felfelé, addigra kezdett ez a pára (köd??? felhő???) felszívódni. Szóval a hegyre fel már gyönyörű fotókat sikerült csinálni :)
Itt a gép előtt ülve gyönyörködöm a fotódban....éles helyzetben nem lennék ennyire nyugodt:DDD Remek "Maxx" fotó! Az utolsó pixeléig nagyszerű munka!:) /visszafogott voltál:)/ Üdv. Amarillis
/a leírásért külön köszönet:)/
Bélapátfalváról és környékéről a Bükk-fennsík délnyugati letörése, a 815 m magas Bél-kő emelkedik a táj fölé.
Többek között a Bükk-fennsíkot körülölelő sziklasornak, az úgynevezett “kövek vonulatának” meghatározó indító tagja. A hegy fehér sziklái 100 millió évvel ezelőtt emelkedtek ki az eltűnő őstengerből. Az 1908-ban alapított cementgyár azonban mohón fogyasztotta mészkőtömegét, nem kímélve ritka fajokat őrző növény-és állatvilágát, különleges élőhelyeit. Hazánkban egyedül itt található meg a fokozottan védett szirti pereszlény, és az országosan csak két másik helyszínről ismert, fokozottan védett korai szegfű és a magyarföldi husáng.
A Bélkő oldalában 1963-ig folyt két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a termelést a hegygerinc tetején folytatták. A geológusok, botanikusok, zoológusok és történészek egykori zarándokhelye megrendítő tájsebként maradt az utókorra a bányászat 2003-as megszűnésekor. Tömegéből pedig több mint 7 millió köbméter hiányzik. A Bél-kő az 1977-ben megalakult Bükki Nemzeti Park határán kívül rekedt. Délnyugati sziklaormát 1984-ben a nemzeti parkhoz csatolták végre, és 13,4 hektárral fokozottan védett területté nyilvánították. Majd ezek után hegy 550 méter feletti “sapkáját” 2008. február 15-én védetté nyilvánították.
A hegy eredeti csúcsa áldozatul esett a cementgyártásnak, azonban egyik épen maradt ormáról fantasztikus panorámában lehet része a túrázóknak. Ez egy mesterségesen kialakított orom a csúcsra vezető Bélkő Tanösvény végén. Jól belátható innen a Bélapátfalvát körülvevő dombvidék, a Bükk vonulatai Szarvaskő irányába, a távolban kéklő Mátra, valamint az alattunk elterülő felhagyott felső kőbánya. A tanösvényen visszaindulva pár száz méter után a Bükk északi lejtőit, és csúcsait vehetjük szemügyre, tiszta időben pedig akár a Tisza és a Tátra is ellátszik idáig...