Fotóstársak, embertársak! Nézzétek a képet és élvezzétek azt a különleges élményt, amit a perspektíva ad (bár a sarkokat valóban érdemes lett volna igazítani...). Nem az arcokon van a lényeg, hanem az összhatáson - persze, sugárzó napfényben, létráról, vagy a szomszéd ház emeletéről, 200-300 mm-es teleobjektívvel nagyon jó kettős portrét lehetett volna készíteni - csak ez a kép éppenséggel nem erről szól... remek játék a geometriával (ahogy "somasok" írta), melyet élettel tölt meg a két arc. Ennyi... és ennél nem is kell több (persze, ha felbukkanna egy szombóc (Paul Maar után) az megint más lenne... de ez nem más, hanem ez. Gratulálok és 5 pontot is küldök.
Ezt a képet kérem majd egy nagyobb gyújtótávú obival is megcsinálni és kevesebbet vágni a képből. Mert gondolom megint a vágás miatt lett ilyen a minőség.
Kösz Somasok, nem bántottál meg, csak kicsit túlgeometrizáltad a látott fotót. Örülök, hogy tetszik az alkotás.
Valójában nem forgattam semmit, lentről fotóztam egy I. emeleti ablakot. Amit látsz, az a petrspektívából adódik.
Nagyon érdekes ez a szerkesztés! Olyan hatású majdnem, mint mikor progival megforgatod a képet (2D v. 3D).
De nagyon tetszik maga az ötlet! (Lehet, hogy úgy is csináltad?)
Ha nem félnék, hogy megbántalak, akkor úgy elemezném a képedet, hogy egy téglalapba foglalt paralelogramma, ami magában foglal két rombuszt, 2+2 félgömböt, (vagy 4+4-et), s még néhány hosszabb-rövidebb szakaszt. Szinte már csak a "gömböc" hiányzik!:-)
De félek, úgy, hogy ilyet le nem írnék...
Ötletes, jól megcsinált!
Gratulálok!
Szép fényeket!
Kösz inkoo. Az az igazság, hogy így borongós időben, alkonytájban ilyen messziről (kb 15 m) nemigen lehet már az arcokat jól kihozni. Igazából nem is az arcok itt a lényeg, hanem az, hogy van az ablakban valaki.