A nyugodt víz és a csend olyan hatást keltett a stégen ülve, mintha egy végtelen szakadék szélén ülnék,ahol összemosódik az ég és a víz. Remélem a kép visszaad valamit ebből az érzésből.
szia péter . igen visszaad . és azt gondolom , hogy ez a szép a horgászatban . anyugalom .a természettel való együtt lebegés .
viszont a kép még jobb lenne ,ha egy kicsit egyedivé tetted volna pl. pespektíva szélsőséges módjának megválasztásával ,hogy ne csal egy " lefényképezés legyen " hanem egy komoly hangulatkép , ami szó szerint lehengerezi a nézőt . ehhez mi sem jobb eszköz ,mint a valóságban /gyalogos ember nézőpontja / látottaktól jelentős mértékben való eltérés . hogy valami újat ,hogy valami mást láthassunk . jelen esetben asszem erre nem sok lehetőség va . talán békaperspektíva ,vagy kocsi tetejére való állás . az talán kéznél van . gratulálok széáp fényeket .
Az előttem szólóval egyetértve az külön is tetszik, ahogy a stég vonalaira ráerősítve a botok a túlparti házra és az előttük úszó stégre vezetik a tekintetet.
Magam is szívesen ücsörögnék itt.
Össze is mosódik. A vízen tükröződő felhők alul körbeveszik a stéget, a parton is szépek a tükörképek, a magasra helyezett horizont távlatot ad a képnek.
(Persze közben látszik, hogy azért a horgászáshoz is kellenek kellékek. A két bot meg mind célra állított fegyverek...)
Már csak az hiányzik, hogy valamiféle halak megzavarják ezt a nyugalmat! ;)