Olyan sokszor leírtam, régi, de nem elcsépelt igazságként, hogy a kevesebb - több. Ezen a képen talán 4-5 kiváló fotóhoz valót is összegyűjtöttél, és nagyon szépen, tisztességesen lefényképezted, de ezek az elemek valahogy "kioltják egymást". A szemem kalandozik a képen, keresi a címnek megfelelő kibomló bimbót, de hol ez, hol az vonja el a figyelmemet. Nyugtalan lenne a kép? Ez sem igaz, mert az elemei összetartoznak, s sem színben, sem élességben nem ütik egymást. Inkább sok... mintha még egy kis tejszínhabra szórnál csokoládéreszeléket, és még mézet rá... (persze, a cukorbeteg olyan, mint a nagyon éhes disznó...). Nagyon szép a kép valóban, de túl sok ahhoz, hogy érdeméhez mérten befogadjuk. (Viszont széles keretben, egy termékenységi klinika folyosóján fantasztikus és utolérhetetlen dekoráció lenne...)
Nem biztos, hogy érthetően tudom elmondani, amit gondolok...
Szépek színek, az árnyalatok, a cseppek de valamiért nekem nem igazán áll össze képpé.
Minden benne van, ami kell egy leveshez, de a só... az kimaradt:-)
Azt próbálom kibökni, hogy egy képen kell lennie valaminek, amire odanézel elsőre, aztán kezdheted a kalandozást...
Ezen a képen nincs EGY olyan képelem, hanem több van, nekem azonos erősségűek s ezért kioltják egymást.
Kezdjük a címmel: kibontakozás. Nyilván a kibomló bimbóra
utalsz, de sajnos pont a bimbó (vagy már félig virág közepe) életlen, bár a színe vonzza a tekintetet.
A jobbra éppen kinyíló levél szép éles, jók a színei is, a harmadolóba is van és mégsem lett a kép központja.
A cseppek is lehetnének főszereplők, de ők sem azok.
Most, hogy ezt leírtam, jutott eszembe, hogy sok egyenrangú mellékszereplőd van, primadonna nélkül.
Ne vedd bántásnak, és tekintsd csupán az én véleményemnek, ami egyáltalán nem biztos, hogy pontos.
Várj még másokéira
is...
Szép fényeket!
48
11
