A minap végre valóra váltottam egy gyermekkori álmomat. Felmásztam egy felhőre, és láblógatva nézegettem a lenti világot. Mivel éppen nálam volt a fényképezőgépem, gondoltam, megörökítem a sok kis szaladgáló embert, és ha már a szél arra fújt, a Váci utca egy részletét is.
"Mikor a gyermek gyermek volt,
Semmiről sem volt véleménye.
Ártatlan volt,
Csak ült lábát lóbálva,
Majd felpattanva
Kócos hajjal futásnak eredt.
Őszintén nézett a fényképeken.
Mikor a gyermek gyermek volt,
Azt kérdezte folyton:
Miért vagyok én én, és nem te?
Miért itt vagyok, s nem ott?
Mikor kezdődött az idő, és a tér hol ér véget?
Az élet a nap alatt nem csak álom?
Amit látok, hallok és érzek,
Nem csak a világ előtti világ képe?
Tudom, hogy van gonosz és van ember,
De valóban létezik a gonosz?
Hogyan lehet, hogy én, aki vagyok,
Nem voltam, mielőtt megszülettem,
És hogy lehet, hogy én, aki vagyok,
Egyszer majd nem én leszek?"
(A Berlin felett az ég betétversének részlete Peter Handke tollából)
Hát ez a kép így kerek egész! A színek a perspektíva, az ötlet kifejezetten zseniális. A szöveg a képed mellett még inkább költőivé teszi az látványt és egy komoly gondolatsort indított el bennem. Köszönöm az élményt! (5)
Szia somasok! Ez csak amolyan teraszfelhő volt, azok nem bégetnek. :( Igen, az a csúcs engem is zavar egy kicsit. Csak egy mozdulat lett volna, hogy benne legyen, de nem vettem észre. Vagy ha igen, akkor a szerkesztésnél levágtam. Már nem emlékszem. :) A vers ennél hosszabb, érdemes végig elolvasni. Köszönöm szépen a véleményed, örülök, hogy tetszik. :) És köszönöm az ötöst is! :) Szép fényeket!
Nünüke!
A képed - különösen a színvilága, na meg a perspektíva - nagyon tetszik...
Nem tudom, milyen felhőn ültél, (ha bégetett bárány volt) kár, hogy nem tudtál kicsit feljebb manőverezni - egyáltalán Te vezettél? - hogy az anna táblás épület csúcsát ne kellett volna megvágni...
De nekem így is jó...
Külön köszönöm a verset, nagyon nagy élvezettel (és örömmel) olvastam.
Szép eget, mindigre:-)
Most adnék egy ötöst, ha lehetne!
386
20
