Köszönöm Dodó, lassan állandó házi kritikusom leszel, de nem baj, megbirkózom a "kritikáiddal" (-:))).
Már elhaladtam az alak fölött, amikor visszafordulva láttam, hogy milyen lehetőségek rejlenek az elém táruló képben. Elég távol voltam már, így gondolom, ha észrevette, sem zavarta, hogy fotózom. Egy pillanatra engem is a béke és a csend ragadott meg, aztán próbáltam fénnyel lerajzolni, hogy őt hogyan ragadta meg mindez. Talán egy kicsit sikerült. Örülök, hogy tetszik neked.
Nagyon érdekes és egyben különleges szerkesztésű is a kép számomra, mivel kicsiben azt hittem, hogy a vaskos ágak és törzsek elnyomják a figurát. Nagyban látszik, hogy a bizony a nyugalomnak az a feltétele, hogy a külvilág zavaró ingereitől védve légy, s mögöttük egy már-már édeni helyen lehess. (A horgászat nemes művészetét - annak ellenére, hogy egy tó mellett lakom, melyben halak is vannak) nem tudom elsajátítani, így ennek relaxáló hatásáról nem nyilatkozom. Gratulálok, remek hangulat-fotót készítettél és 5 pontot is küldök.
Nekem az tetszik a képben, hogy a táj szépségében merengő embernek van egy olyan hangulati kisugárzása, hogy szinte magamat látom a helyében, ahogy merengve bámulom természetet. Annál is inkább, mert rendszeresen előfordulok ezen a helyen. (Bár lehet, hogy az illető inkább az úszót bámulja és nem is mereng.) Tetszik a víz színe is, továbbá a sziluettes megjelenésű fák. Nem vagyok benne biztos, de azon gondolkodom, nem lenne e jobb egy olyan kompó, ahol a háttér helyett a kép tetejéig ér a víz?
További szép fotonokat!