Talán ez a legtudatoabb kompozíció. A madár teste, farktollai és a melli részen a felborzolt tollak határozott átlót alkotnak, ami a képmező átlóját adja, mint fő szerkesztési irányt. Ezt a súlypontban támasztja alá a láb, masszívan rögzítve a madarat az alaphoz (mint megtudtuk, a kéményhez). A nyak és a fej a legjobb pózt foglalja el, amit a kép szerkezete megkíván: nem kinyúlik, nem kitekint a képből, hanem kecsen visszahajlik, a tekintetet is vezetve. A nyak és a csőr által alkotott háromszög csúcsánál halad át a láb képzeletbeli meghosszabbítása, és így nagyon zárt, nagyon masszív alakzat jött létre, amit csak irigyelni tudok (nemkülönben a rendkívül türelmes és kellemkedően pózolni látszó gólyát is). (5)