Olympus Zuiko 18-180 mm
Expozíció kompenzáció: -0,7
A Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikáján RETRO(spektív) összejövetelt szerveztek, melyen a régi (vagy legalábbis korábbi) és jelenlegi dolgozókat vettek részt. Volt műsor, torta, vacsora - nem volt viszont unalmas beszéd.
Gondolom, az arcok keveseket érdekelnek, akik kíváncsi rájuk, azokat szeretettel látom a "Pikó Béla" Facebook oldalon.
Ezt a képet azért töltöttem fel, mert alapigazságot mondanak el rajta: Egyedül nem megy - betegek és gyógyítók csak együtt, és a gyógyítók legkülönbözőbb munkaköri csoportjai is csak együtt érhetnek el eredményeket..
Köszönöm a véleményedet! Az egyik bohóc ápolónő, a másik orvos civilben, s a "betegbarát" csoportba tartoznak. Akkor még vidámak voltak, mert nem ismerték az új területi felosztási koncepciót, mely szerint - mivel sok és korszerű berendezésük van - kaptak még több száz ellátandó beteget, s nem vették figyelembe, hogy orvosuk nincs elegendő. A betegeket az évtizedek óta hozzánk tatozó területről csoportosították át, minden csaldából kezeltünk szerintem valakit, ismerünk minden háziorvost, tudjuk, kit mire lehet megkérni, kire mikor és miben számíthatunk. A dolgok jelen állása szerint most nálunk szerényebb, de az előírásoknak megfelelő a technikai felszerelés, s most írnak ki pályázatot a fejlesztésére, Jelen pillanatban is, a tavaszi szakvizsga-időszak után pedig különösen több a szakorvos, akik viszont oda nem mennek át, sőt, van, aki onnan "menekült" hottánk...) Ha kötelezni akarják őket az ottani munkára, ezek az idegen nyelvet beszélő, külföldön dolgozó ismerősökkel rendelkező, a hízelgek a központunknak azzal, hogy jól képzett, fiatal szakorvosok inkább - ha menniük kell - külföldre mennek dolgozni. Ez ám a politika! (Bocsánat, de ezzel kapcsolatos felterjesztést írtam reggel óta és még a "tollamban volt"...)
Jó kis páros, remélem ezek a bohócok civilben doktorok, és a betegekhez is van néhány vidám szavuk! Üdv. Jól kiexponáltad a világos és sötét részeket, jó az élesség is, és az elrendezés is. Gratulálok!
Ködzönöm a véleményedet - örülük, hogy az üzenet és a hangulat "átment" - nem könnyű, de egyre eredményesebb terület ez, remélem, marad pénz a megfelelő művelésére.
Szia Dodó! Nagyon kedves képet töltöttél fel. A minőség is nagyon remek. A témával kapcsolatban azt hiszem az előttem szólók már mindent elmondtak. Üdv:Karesz
Köszönöm a véleményedet!
Ennek a klinikának a története eléggé jellegzetes: kezdetben a Radiológiai Klinika sugárterápiás részlegeként működött, kis ágyszámmal, miközben a többi klinikán jól-rosszul (ami biztos, semmiképpen sem a klinikai onkológia szemléletével) kezelték gyógyszerrel a betegeket. Aztán a célzottan, a daganatot ellátó érbe adott citosztatikumok, esetleg ezeknek érellátással való kombinálása "útján" jutottunk el a gyógyszeres kezelés felé. Ekkor az akkor egyetlen sugárforrás meghibásodása és a radiológián tanszékvezető-váltás nem a gyógyszeres kezelés megerősödését, hanem az egész tevékenység visszaszorítását hozta. (Ekkor nagyon sokan hagytuk ott a kilátástalan klinikát, és igyekeztünk a jó hagyományokat kórházakban megvalósítani, s elkerülni azt, amit nem tartottunk ideálisnak). Többféle koncepció felvetődött, átépítés kezdődött, majd az "ötletgazda" eltűnt a látótérből... A Nőgyógyászati Klinikán levő, korábban daganatos betegeket kezelő részleg odacsatolásával jött létre a mai Onkoterápiás Klinika, amely a városi kórházban (Csongrád megye az egyetlen, ahol nincs megyei kórház) megszűnt onkológiai osztály ágyaival (vagy azok egy részével) gazdagodott. Sokféle szakma és sok ember volt a "bulin", még úgy is, hogy volt, aki elhunyt, volt akinek más programja volt, s volt, aki demonstratíve maradt távol... Egy biztos: a régi "szegedi iskola" szemléletének és működésének egyes elemei az onnan "származó" vezető főorvosok vagy főorvosok, révén sok megyei centrumban élnek tovább - s remélem, hogy az egymással való találkozás általánosabbá, egyszerűbbé teszi az együttműködést...
Nagyon helyesek:-) Jó látni, hogy maradt még humorérzékük az eü dolgozóknak. Ami azt illeti, valószínűleg senki sem hiányolta ebben a hangulatban a "hosszú beszédet":-)
Üdítő kis kép lett! Gratulálok!
üdv: nakoev
Köszönöm a véleményedet!
A műsor megtekintésére, ami bohóc-számból, Abba-paródiából (természetesen aktualizált szöveggel), a hét törpéről szóló, aktualizált történetből, jelenetekből, régi buliról készült video levetítéséből, régi képek és az utóbbi két-három év szegedi arcainak bemutatásából (ezt én követtem el rendezvényeken), a helyhez aktualizált régi reklámok paródiájából állt, átvonultunk a tanterembe, ezért szerény a dekoráció. Olyan szerény, hogy nincs is, csak egy emelvényt ácsoltak a műsorhoz, a szöveg már az előadói pulpitusról ment. (Az evés-ivás-tánc helye már dekorálva volt, girlandok, léggömbökkel, stb., de ott nemigen történt olyan, ami közérdeklődésre tarthatna számot).
Az élességen én is gondolkodom, csak arra tudok gondolni, hogy a nadrágtartó húzogatásával járó mozgás mellett vagy kevésbé mozdult el a fejük, vagy az, hogy amíg a vaku feltöltött, addig a fejeket követtem...
A sikerek és sikertelenség feldolgozását meg kell tanulni - sajnos, erre az egyetem nem készít fel, csak a tapasztalat - és a beteggel, mint "egésszel" nemcsak a betegséget "körülvevő" akadállyal törődni akaró centrumokban feszültségoldó rendezvényeket általában rendeznek, a humor valóban gyógyítja a gyógyítókat - sajnos, mint írtam a máshol bevált szervezett technikák (legalábbis Gyulán) valami miatt nem működtek...
Nagyon jó hangulatú kép, bár a környezet elég sivár egy "bulihoz".
Azt áruld el, hogy azt hogy csináltad, hogy mind két arc jól exponált, bemozdulás mentes, de nyaktól lefelé minden bemozdult... (ami nem feltétlen hiba, csupán érdekes)
Amit írsz, s amit a meghalásról és feltöltekezésről az nagyon igaz, ha az orvos nem tud lélekben távolságtartó lenni, egy borzalom lenne az élete.
Úgy látszik ebből a képből is, hogy a dokik már tudják a titkot: az egész embert, testestől - lelkestől kell gyógyítani (itt ön-gyógyítani), nem csak egyes szerveket...És az egyik legjobb medicina a nedvesség:-))
Szép fényeket!
Köszönöm a véleményed - a hangulat és a mondanivaló, az "egyedül nem megy" megfogalmazása miatt raktam fel, bár tudtam, hogy tanteremben klinikai dolgozókról nem fogom az évszázad képét elkészíteni - inkább a kezdeményezésnek akartam emléket állítani, és az előtt tisztelegni...
Igazából, nem a fotó értéke miatt, hanem a hangulata, a mondanivalója miatt írok a eme fotóhoz! Amit írtál, az nagyon igaz! Egyedül nem megy! A bohócok, pedig tényleg megnevettetik, erőt adhatnak a beteg gyerekeknek. Én így gondolom. Az pedig, hogy így összejöttek az meg külön jó, hogy manapság a szellemi témákra is van igény. A nevetés pedig életünk egyik legfontosabb kifejezési formája. Nevetés nélkül nem is tudnám elképzelni az életem. Jó, hogy lehet azért még ilyet látni!
Köszönöm a véleményedet! Az onkológia fejlődése ugyan elképzelhetetlen, és a daganatos betegségek jó részét már nemcsak a hazai, hanem a szemléletében mindig kissé "vaskalaposabb" magyar irodalom is az idült betegségek közé kezdi sorolni, ahol megfelelő rendszeres kezeléssel hosszú túlélést lehet elérni, de ez még az orvosi köztudatba sem ment át. Nem szabad minden beteggel lélekben meghalni, de minden sikerrel fel kell "töltekezni" - szoktam mondani a fiataloknak. Máshol (akár már a Bécsi út túlsó végétől) a kiégési tünetcsoport ("burn out syndrom") megelőzésére és kezelésére kidolgozott módszerek vannak - amik nálunk vagy nem terjedtek el, vagy (vélhetően a más kulturális környezet miatt) nem annyira válnak be. Marad az időnkénti vidámság, egy-egy osztályos "buli", és ez a nagyon jó ötlet, amikor a 10-20 éve egymást nem látó nővérek, asszisztensek, fizikusok, orvosok találkozhattak, beszélgethettek - és lazíthattak.. (Egyébként tényleg hasonlít....)
Szia Dodó! Tetszik a fotód, jó a hangulata, jó dolog, hogy ilyen jókedélyűek az ott dolgozók. Mivel, hogy kórházról van szó, biztos látnak 1-2 szomorú dolgot. Az úr egyébként még hasonlít is a Kern Andrásra..., szerintem.
11000
727
2012.03.17 22:11:02
