A Tiszacsegei temetőben találhatók ezek a sírok. ill. fejfák. A fejfák csónakot formáznak, aminek a jelentése, hogy a lélek ezen a járművön távozik a másik világra.
A halál nagy demokrata, bármennyire is különbözőek lehetnek az élet és a halálhoz vezető út stációi, a vége mindig ugyanaz... Akkor már tényleg egyformák vagyunk (akkor is, ha porhüvelyünk elhelyezése nem egyformán történik, épülhet főlé síremlék, vagy még a gyeptéglákat is visszahelyezik a sír fölé, hogy nyoma se maradjob. Igazatok van abban is, hogy vannak emberek, akik a halál pillanatáig nem érzik az emberi nembeli azonosságot... A képről: visszatükrözi tökéletesen a melankolikus hangulatot, a falusi temetők sajátos, kicsit vadregényes képét. Az ég világoskék ugyan, de nem ezen múlik egy ilyen kép sikere. Gratulálok hozzá!
Mint előzőek. Az eget kivéve szépek a színek, árnyalatok, fények, kontrasztok. Az én gépem még kényesebb az ilyen helyzetekre, most gondolkodom rajta, hogyan oldjam meg, már bosszant, hogy sokszor, nagyon sokszor ronda eget produkál.
Én is szeretek temetőben mászkálni és fényképezni. Egészen jól sikerült kép, mondjuk ez az erős nappali fény nem olyan hangulatos. Reggel vagy késő délután szeretek én temetőben fényképezni a fények olyankor jobbak.
...hasonlóan gondolom én is, főleg az ilyen tipusú temetők láttán...ezek a misztikus érzelemet tükröző alakzatok láttán erőteljesebben mutatkoznak a fennt említett érzések, no meg elgondolkodtató az is, hogy halálunk után tökéletesen egyformák leszünk...leszünk(?)...most is azok vagyunk, csak némely emberek felsőbb rendűnek érzik magukat, meglátásom szerint jogtalanul és ez még cak fokozza az ellenszenvet, ami további ellentéteket szül...pedig...lám hova jutunk...
Nagyon jó a felvétel. Én is szeretem a temetők hangulatát, sokszor sétálok át egy temetőn, amikor csak lehetőségem van rá. Egyedülálló az a hangulatvilág, ami ott érződik. A leghatékonyabb lelki megnyugvást a temetőben tudom elérni, de gondolom sokan vannak ezzel így.