Szia! köszönöm az értékelést. Ez régóta tervezett téma és elkezdtem a megvalósítást. Az egésznek a lényege, hogy a természet hogy veszi vissza, ami az övé és az ember a vagy nem tud, vagy ő is elmegy és azért nem tudja gondozni a sírokat. Ennek a sorozatnak és az ilyen öreg temetőknek valamilyen sajátságos hangulata van. Erről a témáról készítettem fekvőben is, de valahogy úgy éreztem, hogy sok a felesleges sallang. Ezért ezt a vágatlan képet töltöttem. Lassan kezdek csak a témára koncentrálni, hogy vágni ne kelljen. A kékes tónushoz nem tudok mit mondani, nálam a közép tájon megy át olyan méregzöld tónusba.
Ezzel kezdem, aztán aztán a "testvér-képről' is írok. Azt hiszem, hogy eléggé elrejtetted, és szokatlan nézetből ábrázoltad a sírt a kereszttel, ezért a növényzet pusztulása volt az első, amit nézegettem, és alig vettem észre a sírt. Gondolom, elég nagy dilemma lehetett, hogy mennyit hagyjál meg a lombozatból, mivel az elszáradt vagy elszáradófélben lévő levelek magasan voltak, és így kénytelen voltál megtartani őket. Ez nem is baj, mert a kép közepén levő sötét folthatást lefelé a tér és a talaj, mint "alakzat", felfelé pedig a szín egyensúlyozza ki. A sírról már írtam, hogy szokatlan szögből és eléggé perifériásan mutatod. Mivel egyik ismerősöm sok hibát javítgatott a gépemen, nem tudom megmondani, hogy a monitorom-e a ludas benne, de a képet egy kicsit kékes tónusúnak látom. A téma szokatlan és éppen ezért érdekes megközelítése, melyhez gratulálok!
1339
110
