Attól eltekintve, hogy alulexponált lett egész jó kis felvétel sikeredett belőle.
Miért érzem, hogy ha nem lenne a képnél világosabb keret akkor nagyon sötét lenne..
Színek, szerkesztés, mint Pista.
Igen alkonyatkor valóban letompulnak a színek...számomra egy nyugalmas, harmónikus hatást keltve...
A kerettel kapcsolatban az a meglátásom, hogy túlságosan uralja a képet, szinte túlbeszélve a főtémát, magát a napraforgót. Tudom, szubjektív a dolog, de nekem ez jön le...
Az előtér hosszúlevelű valamilye viszont nagyon jó, hogy ott van, szépen , természetes módon zárja le a képet.
5 pontos képnek érzem, de a keret nem számít bele:-)
Ha jól látom, meglehetősen szélborzolta elől a fű, nem tudott beállni fgyelmezetten a napraforgómezőn a tényárok sora, meg hátul a fák is mintha hajlanának a szélben. Talán ez teszi természetessé a színek sajátos voltát: az ég mélykékségét, a fák sötét, már-már feketébe hajló színét, a napraforgók sötétsárgaságát... A kompozíció adott, elvben vízszintes vonalakra épülne, de a jobb felé való dölés a szokásos tájképeknél dinamikusabbá (vagy nyugtalanabbá?) teszi. Szerencsére a magasabb - jobban elmozduló - fakoronák a kép bal felében vannak, így térrel ki tudtad ellensúlyozni őket. A kerettel még barátkoznom kell egy kicsit - nem rossz, csak talán világosabb színvilágot idéz.