|
#1 Írta: Bringás  
2013.09.21 19:56:41
 28277
 1150
ÁTMENETES SZÜRKE SZŰRŐ
Aki valaha is készített tájképet, az bizonyára már szembesült azzal a problémával, hogy a fényképezőgépe képtelen egyszerre az eget és a földet is helyesen kiexponálni. Különösen akkor, ha a Nap oldalról, vagy egyenesen szemből süt. Ilyenkor vagy az történik, hogy a fotón az ég lesz helyesen exponálva, és ebben az esetben az alant elterülő táj nagyon sötété, alexpóssá, esetleg bebukottá válik. A másik lehetőség, hogy a tájat exponálja ki helyesen a fényképezőgép, de ekkor meg az égbolt lesz menthetetlenül túlvilágított és néhol kiégett.
A fenti jelenség oka, hogy a digitális fényképezőgépek dinamika átfogása nem elég nagy. (A dinamikaátfogás a fényképezőgép azon tulajdonsága, hogy hány fényérték különbséget képes egyetlen képkockán rögzíteni úgy, hogy a legvilágosabb és a legsötétebb területeken is látszódjon még részlet.) Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb egy fényképezőgép érzékelője, s rajta minél nagyobb egyetlen elemi pixel fizikai mérete, annál nagyobb lesz az adott fényképezőgép dinamika átfogása. Azonban mint a feltöltött képeken látható, még a jónak mondható fényképezőgépek sem képesek mindig megbírózni a tájfotózás feladatával. De erről majd később…
Természetesen egy tájfotós akkor jár el helyesen, ha a fotóját az ún. varázslatos fények idején készíti el, vagyis közvetlenül a napkelte utáni, illetve a napnyugta előtti időszakban. A káprázatos fények ezen időszaka viszont meglehetősen rövid, legfeljebb háromnegyed óráig tart. Aztán a Nap már/még túl magasan jár és a fények bekeményednek. Persze megeshet az a szerencse, hogy a kívánt kompozícióhoz pontosan a fotós háta mögül süt a Nap. Ilyenkor még egy kis dinamika átfogású kompakt gép is nagyon szép képeket készít. Azonban a fotósnak nagyon ritkán van ilyen szerencséje. Mit tegyen hát az a fotós, aki valamilyen okból nem tud hajnali / alkonyi fények mellett tájképezni, vagy aki a külföldi útján egyszerűen „rossz” időpontban jár lenyűgöző tájakon, s nem tud visszamenni a megfelelő időben? Az átmenetes szürke szűrő az, ami ebben az esetben megmentheti a fotózást.
Az átmenetes szürke szűrő (gradual grey filter) nevében a „szürke” szó arra utal, hogy a szűrő színsemleges, vagyis a színeket nem változtatja meg, azok valós mivoltukban fognak megjelenni. Az átmenetes szűrő szürke bevonatának hatása ezért pontosan megegyezik a normál ND szűrőkével, vagyis kevesebb fényt ereszt át, de a hullámosszon (színen) nem módosít. Mivel fényt nyel el, ezért a helyes expozícióhoz az átmenetes szürke szűrő használatakor hosszabb záridő szükséges, mint nélküle – ha az egyéb beállítások nem változnak. Szintén hasonlóság a normál ND szűrőkhöz, hogy az átmenetes szürkét is többféle erősségben gyártják. A paletta azonban szűkebb, mert átmenetesben csak ND2, ND4 és ND8 erősségű létezik.
A szűrő lényege azonban az átmenet. Ez azt jelenti, hogy a szürke bevonat nem a szűrő teljes felületét borítja, hanem annak csak egy részét. Ezért félszűrő néven is szokták emlegetni az átmenetes szűrőket. A szűrő egyik vége teljesen átlátszó tiszta üveg, az átellenes oldala pedig a szűrő erősségének megfelelően szürke. Természetesen az átmenet nem élesen, nem egy hirtelen vonal mentén történik, hanem szép folyamatos átmenetben. Az átmenetre különböző variációk léteznek. Valahol az átmeneti rész nagyon széles, és csak a szűrő legszélén éri el a szürke bevonat a maximális erősségét. Valahol az átmeneti zóna szűkebb, és már a szűrő széle előtt eléri a maximális erősséget. Abban is létezik különbség, hogy a szűrő melyik részén kezdődik az átmenet. Legtöbbször ez a szűrő közepére esik, s így két egyenlő nagyságú, de különböző áteresztőképességű részre oszlik a szűrő. Van olyan megoldás is, ahol az átmenetet a szűrő átmérőjének a harmadában indítják.
Az átmenetes szürke szűrő alapjában arra hivatott, hogy csökkentse az égbolt és a táj közötti fényességkülönbséget. Miután felhelyezted az objektív végére, úgy kell beállítanod, hogy az átmenetet a horizontra helyezed, úgy hogy az ég elé a szürke rész kerüljön, s a táj előtt pedig az átlátszó rész húzódjon. Akkor sincs baj, ha a horizont nem vízszintes, (pl. ferde lefutású hegyoldal) ugyanis a polárszűrőkhöz hasonlóan az átmeneteseknél is el lehet forgatni a szűrő elejét. Ha tehát szépen a horizontra tetted az átmenetet, akkor az ég fényességéből kevesebb érkezik a fényképezőgépbe, míg a tájról a teljes fénymennyiség beérkezik. A teljes kép természetesen helyesen exponált lesz, nyugodtan lehet használni a gépváz beépített fénymérőjét, az jól fog kalkulálni. A végeredmény az lesz, hogy nem égnek ki a fehér felhők, az ég kékje elmélyül, szebbé válik, és a tájon is maradéktalanul meglesznek a részletek. Ezek a szűrő előnyős tulajdonságai. Az átmenetes szürke szűrővel kapcsolatban személy szerint jók a tapasztalataim, gyakran használom. (A galériámban számos példát találhatsz rá).
Nos, ezek után vess egy pillantást az illusztrációként feltöltött képekre. A négy kép úgy van rendezve, hogy a bal oldali kettő ellenfényben készült, az árnyékokból látható, hogy szinte teljesen szembe sütött a Nap. A jobb oldali kettő viszont hátfények mellett készült, amikor is nem feltétlen szükséges a szűrő használata, de persze így is megmutatkozik a hatása. A rendezésben fölülre kerültek a szűrő nélküli, alulra pedig a szűrő használatával készült képek. Így aztán az egymás alatt lévő képek alkotnak egy párt, így is kell nézni őket. Az összetartozó képek állványról készültek, azonos kompozícióban, s köztük csak annyi idő telt el, míg a szűrő felkerült az objektívre. A feldolgozás során a színekhez nem nyúltam, hogy csak a szűrő hatása legyen a képek közti különbség. Természetesen az érzékenység és a rekesz beállítások azonosak, különbség csak az expozícióhoz szükséges záridőben volt.
Hiába a full frame gépváz, a bal fölső képet az sem tudta megoldani, az égbolt túlvilágított, a felhők helyenként ki is égtek. Alatta viszont a szűrő a cudar ellenfények mellett is visszahozta az eget. A jobb fölső kép a híd túloldaláról, hátfényben készült, így a fényképezőgép szűrő nélkül is gond nélkül megbirkózott mind az ég, mind a föld kiexponálásával. Persze ha valaki szereti a nagy dinamikájú képeket, ebben az esetben is használhatja a szűrőt, melynek eredménye a jobb alsó képen látható.
Ugyanakkor beszélni kell arról is, hogy az átmenetes szürke szűrő alkalmazásának hátránya is lehet. Legfőbb gond az, hogy a horizont sokszor nem sík. Értem ezalatt, hogy lehet ott egy templom, várrom, épület, magányos fa, stb. szóval bármi, ami a horizont síkjából kiugrik és az ég felé tör. Nos, az ilyen tárgyaknak a felső, az égboltba nyúló felét értelemszerűen behúzza a szűrő, míg az alsót nem. Ezen tárgyak expozíciója nem lesz szép, mert fölfelé haladva besötétednek. Ha ez nagyon zavaró utómunkával kell javítanod. (Ha a horizont nem vízszintes az nem probléma csak közelítőleg sík legyen). Ez a hiba a bal alsó képen látható, ahol a jobb oldalt húzódó fasor teteje egy picit sötétebbé vált a kelleténél, mert ott már elérte a szűrő hatása.
Az átmenetes szürke szűrők többféle erősségben, ND2, ND4 és ND8 (1, 2 és 3 fényérték) szürke résszel kaphatók, és nagyon fontos, hogy kétféle rendszerben készülnek. Az egyik rendszer a hagyományos kivitel, amit a többi szűrőhöz hasonlóan az objektív szőrőmenetébe kell tekerni. E hagyományos megoldás előnye, hogy egyszerű kezelni, csak fölteszed a szűrőt és máris használatra kész. A szűrőn kívül semmi másra nincs hozzá szükséged. Hátránya viszont, hogy az átmenet fix. Ez azt jelenti, hogy kiviteltől függően vagy a szűrő közepén, vagy valamelyik harmadán van az átmenet. Tekintve, hogy az átmenetet a horizontra kell helyezned, így ez a megoldás a legritkábban fog egyezni a kompozíciós elképzeléseddel, hisz nem biztos, hogy a horizontot középre szeretnéd komponálni. Így tehát könnyen kényszer kompozícióra és/vagy utólagos vagdosásra ítéled magad, ha a hagyományos kivitelű átmenetes szűrőt használod. Ha nem így teszel, akkor pedig vagy az ég alsó fele nem kapja meg a szükséges szűrést, tehát kiéghet, vagy a táj fölső fele fölösleges szűrést kap, tehát alexpós lehet.
Ezt a problémát oldja meg a másik kivitel, a Cokin laprendszerű szűrője. Aki nem látott még ilyet, annak nehéz a leírásból elképzelnie, ezért ide a szöveg alá föltöltöttem róla egy képet. Ez nem egy szokványos szűrő, hanem egy átmenetes műanyag lap. Szögletes. Ezt egy külön szűrőtartó rendszerrel tudod fölerősíteni az objektív elé. Szükséged lesz tehát egy adapter gyűrűre, ezt fogod az obi szűrőmenetébe tekerni. Továbbá kell hozzá egy szűrőtartó is, amit majd az előbbi gyűrűre helyezel föl. Ebbe a szűrőtartóba helyezheted bele magát a szögletes lapszűrőt. A szűrőtartóból kétféle méretet kínálnak. Az egyikbe akár három különböző lapszűrőt is beletehetsz egyszerre, a másikba csak egyet. Ez utóbbi az ún. wide (széles) típus. Ha széleslátó optikához akarod használni a Cokin rendszert, akkor a széles típusú szűrőtartó ajánlott, mert a hármastartó belóg a nagylátó obi látóterébe és már erősen vignettálhat. A nagylátószöghöz direkt az egyes tartót gyártják, hogy ne lógjon bele a képbe. A Cokin rendszer előnye, hogy a szűrőlap tetszés szerint függőlegesen mozgatható a szűrőtartóban, (az objektív előtt) így a kompozícióban oda teszed az átmenetet, ahová csak akarod. Bárhol is van a horizont, nincs kényszerkompó. Természetesen a Cokin is tud forogni, ha a horizontod nem vízszintes. A Cokin rendszer hátránya, hogy több egységből áll, s így a szűrő fölszerelése macerásabb, a napellenző pedig nem tehető föl a szűrővel egyidejűleg az objektívre. A több rész miatt egy picit drágább, mert a kiegészítőket is meg kell venni. Igaz, hogy ezeket csak egyszer kell kifizetni, utána a Cokin teljes szűrőkínálata használható lesz, a továbbiakban csak az újabb és újabb megkívánt szűrőlapokat kell beszerezni, melyek önmagukban sokkal olcsóbbak a hagyományos szűrőknél.
Személy szerint Cokin rendszerű átmenetes szűrőt használok, ND8-as erősségben. A lapszűrőm jele: 121S, ami egy középen kezdődő nagyon széles átmenetet jelent. A fenti képek is ezzel készültek. Alapjában elégedett vagyok vele, sokat használom. Mire megszokod a kezelését, már nem érzed macerásnak. Hibának egyetlen dolgot tudok felróni: valószínűleg a műanyag kivitel miatt a szürke rész nem feltétlen lesz teljesen színsemleges. A szürke szűrőknek elméletileg színsemlegesnek kéne lenniük, gyakorlatilag viszont nem mindig azok. Ha ez zavaró szintet ér el, akkor be kell cseréltetni. Szóval az enyém egy nagyon picit, de a hideg, kékes irányba viszi a színeket. Egyébként ez a fenti képeken (ha összehasonlítod a szűrős és szűrő nélküli képeket) észre sem vehető, olyan kicsi a színeltérés. Amúgy meg sokszor nagyon is jól mutat, hiszen eleve csak az égre fejti ki a hatását. Amikor pedig nem tetszik, akkor utólag pár kattintással könnyen korrigálható.
Remélem hasznos információkkal tudtam szolgálni az érdeklődőknek, és talán segíteni a vásárlás előtt állóknak a döntésükben, hogy olyat válasszanak, amiben aztán örömüket lelik!
*
A hozzászóló képet töltött fel:
|
|
