Egy valaha impozáns megjelenésű, erős és szép vas-acél masina. Mára a feledés homályába veszett, az enyészetnek ítéltetett. A régi idők vasutasai a "Kacsa" a becenévvel illették az egykor szebb időket látott 326-os sor. mozdonyt. A 326-os gőzös a XIX. század modern tehervonati mozdonya volt. Sikerességét, masszivitását, időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy majd száz éven keresztül szolgált szinte megszakítás nélkül.
1882 és 1925 között összesen 521 db épült belőle különböző módosításokkal (A képen látható jármű a 267. volt a sorban és 1892-ben látott napvilágot. Idén volt 121 éves.) A nagy sorozatszám is utal rá, hogy a MÁV legelterjedtebb tehervonati mozdonyáról van szó.
Noha a 15 m hosszú gőzös szolgálati tömege csak 40 tonna, a "kicsi kacsa" erős volt. A kazánban fejlesztett 10 bar nyomású gőzzel, 45 km/h maximális sebességet tudott elérni, 598 tonnát vonva maga után. Kisebb sebesség mellet pedig elhúzta a 2365 tonnát is. Szénkészlete 9 t, vízszükséglete 12,5 m3.
A gőzös fénykora a II. világháború végéig tartott. Ekkor szorították ki őket a vonatok elejéről az időközben megjelent korszerűbb járművek. Mivel fürge, jól gyorsuló mozdony volt, az állomási tolatószolgálatban alkalmazták tovább egészen a ’70-es évek végéig.
A trianoni békediktátum alapján a 326-os sor. mozdonyok java része a határokon túlra került. 177 maradt belőlük.
Abból a szériából való:) Voltam megint, de még meg sem tudtam nézni az új fotókat, fölraktam inkább egy régit. Köszönöm az értékelést, örülök, hogy tetszik Neked!
Nem szokásom magyarázni a képeimet, mert már régen rossz, ha szükség van rá, de a kérdésedre válaszolva most kivételt teszek. Azt szerettem volna megmutatni, hogy adva van egy műemlék mozdony, amit restaurálni kéne, majd kiállítani. A múzeum meg is szerezte magának, aztán az egészet hagyják szétrohadni egy olyan helyen, ami maga is életveszélyes, ami maga is rohad. Az épület és gép együttes enyészetét kívántam ábrázolni, azzal a hangulattal, hogy az egész látvány úgy szégyen, ahogy van. Ezért éles mindenütt. A drótot valóban retusálhattam volna. Még annyit, hogy a helyszínen a komponálási lehetőségek rendkívül korlátozottak. Sajnálom, hogy számodra nem adta át magát a kép.
Elem utca 5. Ez a cím. Ha van kedved, próbáld ki a szerencsédet.
Köszönöm, hogy megnézted és leírtad a véleményed!
Nézegetem a fotót és nem tudom hová tenni. Art lenne? Tuti nem. Alkalmazott fotográfia? Nem.Dokumentalista? Na még ez áll hozzá a legközelebb,de ez sem. Akkor mi?? Túl képpen azt nem látom,hogy miért?! Miért éles mindenhol,miért nincs játék a mélységélességgel, miért ez a perspektíva? Hiszen így látja mindenki. Így nem érdekes. Ha lógna a falon egy kiállítótérben kevesen emlékeznének rá,hogy ott volt.A kép legnagyobb hibája a fotós maga.Lusta! :) Nem használja a lábát a szemét,az eszét. Nem keres csak lő. Lő egy éles képet,de még a feljáró lépcső korlátjáról sem szedi le ( PS) az a drótot. Így kevés!! Reménykedem a te fantáziádat is megmozgattam mint te az enyémet. :) Örülnék ha adnál egy címet hol találom én meg ezt a "rozsdatemetőt"!! Olyan egyszerű lenne élővé tenni. Modell kell bele,igaz én emberekkel dolgozom,erre van állva az agyam. Ez nem zárja ki a fenti stílusok bármelyikét is modell nélkül. Nem adok rá pontot . Sajnálnám, és Te sem lennél boldog tőle. :(
Érdekes nézőpont és szerkesztés, ugyanakkor egész mutatós. A színek szépek, természetesek, a kép pedig tűéles. Azért ezek az állapotok mindig elgondolkodtatnak.
Fönn vannak még most is, a csendélet kategóriában találod őket:)
A szomorú valóság, hogy a múzeum el se vitte, itt hagyta elrohadni a járműjavítóban. És most már nem is fogja elvinni, apránként helyben szétvágják őket.
2013.11.10 12:42:07
28277
1150
