Köszi, hogy eszedbe jutottam...
Idegen környezetben már nem zavar nagyon, ha idiotisztikus hatást gyakorolok az arra járókra.
De mi van otthon ?
Ott azért figyelek, ki lát - bár már kezdik megszokni a helyiek...meg én is, hogy néznek:-)
Köszönöm a véleményeteket!
szazsa: Hidd el, Budapesten, após-anyós környezetében a legjobb a kis magány...
laura: Örülök, hogy a keret is tetszik, a PhotoFiltre programban, amit használok nekem kell megkeverni a színt a kerethez és nem mindig sikerül...
nakoev: Ahogy a padot megláttam, Rád gondoltam és fényképeztem...
z62: Örülök, hogy jó nézőpontot találtam - kicsit idiotisztikusnak tűnhettem, ahogy a pad körül keringek...
Igazából nem is a pad, hanem a háttérként szolgáló fák helyzete teszi izgalmassá a fotót.Természetesen ezzel együtt a szerkesztést is.Az a kis fénycsík a padon hívogatja a megpihenni vágyót. 5.
:-))) Köszönöm Dodó:-)
Már kisképként lecsaptam rá, s látom, hogy egyenesen nekem van címezve:-)
A klasszikus nézőpontból /háromnegyedes profilból/ fényképezett PADOT kellemesen illesztetted a környezetébe - ahová szinte vágyik az ember megpihenni. A hangulatott csak még színesebbre festi a deszkákra a lombok között beszűrődő napfény. Nemcsak, mert én-képem, hanem úgy egyáltalán: 5-ös:-)
A forró nap után kellemes lehet egy ilyen helyen megpihenni. A masszív, strapabíró pad színéhez és a fákhoz is jól illeszkedik a barna keret. Tetszik a kép mélységélessége (tanulok :) )! Gratulálok
Kicsit magányosnak tűnik nekem ez a kép.
Az fény viszont érdekes árnyékjátékot űz a túristák taposta ösvényen. A pad jó robosztus, harmóniában van a mögötte elhelyezkedő két fával és jó szögből lett bemutatva. Grat