Bocsánat a gyakori idézetekért, de Hobo Blues Band "Vadászat" albumának "A fattyú reménytelen szerelme és halála" című dala jut az eszembe:
1. Üvölt a szél és kacag a hold,
Anyám egy hajtó asszonya volt.
Boszorkányszombaton ellovagolt.
Sosem tudom meg, apám ki volt.
2. Talán lehetett egy ifjú herceg,
Kinek az anyám csak egyszer kellett.
Német katona, orosz hadnagy,
Magyar őrmester, mind itt voltak.
3. Maga az ördög, vagy egy püspök,
Kocsis, kancellár, vagy az elnök.
Részeges vadőr, rút kentaur,
Előkelő vendég, kövér nagyúr...
A képről: Ez is nagyon karakteres figura, jó élességgel és mélységélességgel ábrázolva. Az állatkoponyák elmosásának mértéke jó, éppen felismerhetők, de a fő téma élvezetét nem zavarják. A tekintet irányában kellő teret hagytál, az égre is sikerült egy kis színt varázsolnod. A sorozat nagyon jó eleme ez is. Gratulálok és egy ötöst is küldök.
Szépen megfogtad a pillanatot,tetszik a kompozíció,jó hogy hagytál teret a tekintetnek,a fényeid is jók voltak ! Talán ha a fülénél nem lógna bele semmi,jól mutatna ! De kifejezetten tetszik :)