Mindig megtorpanok ennél a képnél, és most jövök rá, hogy a címe nem pontos. A régi úttörődal első sorai így szólnak: "Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám". (Egyébként egy kis világosítással és a mókus bundájára állított színekkel még szebb lehetne, és ha az elágazást elhagyod, akkor a felső, életlen fát is lehet csökkenteni...)
A megörökített pillanat nagyon jó, ráadásul elég nehéz lefotózni őkelmét. Kompozíciójában viszont a felső ág túl vaskos, szinte agyonnyomja a mókust. Az expozíció a háttéren a helyes, ezért a sötétebb főtéma bizony egy kissé alexpós, ugyanakkor vannak olyan becsillanások is, amelyek részlettelenül fehérré váltak. A fókusza úgy látom, pontosan ül a szemén.
További szép fotonokat!
Értem a szerkesztési elképzelést, mely szerint az ágak "körbefogják" és keretezik a mókust, és szerencséd is volt abból a szempontból, hogy a rés a farok felé nyílik. Valahogy átmenetnek érzem a szokásos állatfotó és a környezetet bemutató kép között, mivel a felső ágrész életlensége és a háttér kiváló elmosása a kis mélységélesség miatt a környezetből keveset mutat be. Más vágással is (mivel minden bizonnyal meg akarod tartani a fa által adott keretet) hasonló lenne a helyzet (megpróbáltam, de nem töltöm fel, mert nem feldolgozható). Egy kis világosítást, élénkítést a kép még elviselne, a mókus szőre szebben ábrázolódna akkor. Milyen objektívvel készült? (Ha nem szerepel a felsoroltak között az obi, akkor be szoktam írni a megjegyzésekbe). Szokatlan, de jól, sikerült állatfotó. Gratulálok és egy ötöst is küldök.
2016.02.06 23:30:55
9512
764
