Hu de regi kep mar, de en csak most akadtam ra. Nagyon szep, pillanatfelvetel, egy meghitt, elmelyult pillanatrol. Az egyszeru, sallangmentes ember pillanatat mutatja be. Otos.
Igen, engem is épp az ragadott meg, amit Dodó olyan szépen, részletesen leírt.
Pistának teljesen igaza van: manapság igen ritka ez a látvány...
Igazából tényleg maga volt a csoda, hogy egy ilyenre bukkantam, mivel mindenhol tömeg, lárma, zeneszó...és akkor egy ilyen látvány...nem birtam ki, hogy fényképezzek, pedig némiképp még illetlenségnek is éreztem...de a néni nem vett észre szerencsére...
Az a valami, amin az imakönyv van, nem tudom mi az pontosan, azt hiszem egy tömött szatyor letakarva valami nagy kendővel.
Igazi nakoev-vágás, lényegretörő, határozott. A néni fekete ruhája és a sötét asztalka?, tok? (mi volt az?) mellett az arc és a jobb oldali kéz átlót adnak, ugyanakkor a kéz világos vonala határozottan mutat az imakönyvre is. Nagyon szerencsés, hogy a lehajló fej és az imába mélyülő alak arca nem dominálja a képet, így sikerült elvontan kifejezni az imádkozó figuráját. A rendkívül pontosan, részletgazdagon ábrázolt kezek megmutatják a masszív, sötét tömeg mellett a finomságot is. A levelek egyrészt valóban kissé furcsák, másrészt viszont jelzik, hogy a néni a természetben, fűben, zöldben is megteremteni képes a maga világát, fokozza az elmélyülés hangulatát. (5 pont)
Érdekes, mert nem mindig lehet ilyet látni.
A szerkesztés jó. A belógó levél a fejnél nem kellene, de megértem, mégsem lett volna illő elhajtogatni a fénykép kedvéért.
A lényeg egy olyan helyzet bemutatása, ami egyre ritkább nálunk.