|
Szarvas bangó
20–50 cm magas, gracilis szárú faj. Tőlevelei hosszúkás-tojásdadok vagy lándzsásak.
Nyúlánk virágzatában 2–12, ritkábban húsz virág áll lazán. A külső és belső lepellevelek egyaránt rózsaszínűek, ritkán fehérek. A külső lepellevelek keskeny elliptikus-tojásdadok, általában enyhén homorúan hátrafelé, ritkán előre hajlanak. Az oldalsó, belső lepellevelek 3–7 mm hosszúak, szőrösek. A gesztenyebarna-sötétbarna, olykor enyhén lilás, 6–15 mm hosszú, mélyen három karéjú mézajak hosszan előrenyúlik. A középső karéj a hátrahajló szélektől erősen domború, felülnézetben elliptikus, végig szőrös, csak a keskeny, sárgás szegélye csupasz. A világos szegélyű, barnás-lila, fémfényű rajzolat kiterjed a mézajak hátulsó részére, körülveszi az alapi mezőt, folytatódik az oldalsó karéjok öbleiben és néha a mézajak elülső részén is. Tövétől két „szarvacska” nyúlik hosszan előre (ezekről kapta a nevét), csúcsáról rövid, sárgás függelék lóg. Az oldalsó karéjok szétállók, sűrűn szőrösek, a tövüknél dudor. A mézajakdudorok feketések.
A Balkán-félszigeten őshonos, szubmediterrán jellegű faj. Lápréteken, homoki gyepekben, karsztbokorerdők tisztásain él. Magyarországon ritka; legjelentősebb élőhelyét Pécs környékén és a dabasi turjánosban találjuk.
|
|
2015.05.30 19:23:41
14067
626
