Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft.
Mint fotó, mindkét fénykép több sebből vérzik, valójában rontott képek. Amiért mégis bemutatom őket az a kuriozitás. A vadmacska olyan szinten félénk és ember kerülő, hogy több évtizednyi természetjárás szükségeltetett, ahhoz, hogy most először élő egyedet pillanthassak meg. Ráadásul a tiszta, nem hibrid vadmacska meglehetősen ritka állat (látni leginkább az elvadult házi macskákat lehet).
A kép történetét az #1. hsz. alatt olvashatjátok.
Mikrós: Úgy látom, komolyan vetted, amit Zsírláma humornak szánt... :)
Bringás: A képről szólva, ha felismerem, hogy vadmacskát látok, én is lefotóztam volna, legyenek bármilyenek is a körülmények. Egyszóval jól tetted, hogy fotóztál és, hogy meg is mutattad. Számomra érdekes.
Köszönjük a ritka fotót! Itt nem kell bírálni, javasolni ("Zsírláma") - megírtad, hogy azonnal kellett dolgozni, a baltás tereprendezésre ilyenkor nincs idő! Örül az ember ha ritkaságot lát, pláne, ha valahogyan meg is tudja örökíteni Üdv.!
Érdekes felvétel erről a ritka állatról,nagy szerencse kell hozzá hogy valaki élőben láthassa Őket,köszönjük hogy megmutattad!
Egyébként színében hasonlít az én Marci nevű cicámhoz.
Egy ilyen cserkelős fotónál, nincs lehetőség az állat körül "takarítani", így legalább látszik, hogy tényleg a természetbe keszült. Nekem így tetszik, ahogy van, meg hát egy kicsit irigykedem is :)
Szia, Ritkán látni ilyen közelről a vadmacskát, szerencséd volt, hogy így sikerült lekapni az őkelmét. A környezete olyan amilyen, hisz ez egy vadmacska. Üdv.Ili
Ugyan a kivitelezésen lehet csiszolni, de összességében kedves képek a vadmacskáról. A bal oldali képen egy picit zavaró, hogy az állat fején megy keresztül a faág, a jobb oldalin pedig egy levélke takar bele a főszereplő arcába, ezekre legközelebb fokozottan figyelj. Az előtérbe belógatott elmosott levelek szépen mutatnak, egyfajta keretet adnak a képnek, ugyanakkor a környezet egy picit rendezetlen, a fotó elkészítése előtt érdemes tereprendezni (akár metszőollóval, baltával) a letisztultság érdekében. A színek nagyon szépek a képeden, ugyanakkor az ágakon észrevehető a fehér kiégés, de erről te nem tehetsz, ezt tudja az elavult, 5 éves technika. Ráadásul Canon is.
250000 forint nem kevés pénz, abból már objektívet is lehet venni, de te továbbengedted a macskát.
A Bükki Nemzeti Park egyik háborítatlan vidékén, egy félreeső erdei úton bringáztam, midőn az aljnövényzetben kétségbeesett csipogásra lettem figyelmes. Azt hittem, kiesett egy fióka a fészkéből. Gondoltam, megkeresem a madárkát és ha lehetséges visszateszem, mikor az anyja nem látja.
Azonban megrökönyödésemre a hang forrása nem fióka, hanem egy macskakölyök volt. Meg sem fordult a fejemben, hogy vadmacska lehet, hiszen az oly ritka. Automatikusan feltételeztem, egy kellően szívtelen embertársunk kihozta az erdőbe és sorsára hagyta az otthon nem kellő kiscicát. Azon gondolkodtam, tudnék-e segíteni a kis árvának, hisz a kerékpáron magammal vinni nem lehet, és különben sem lett volna szükségem rá otthon.
Ekkor bújt elő a kölyök segélykiáltásaira a hasonlóan kétségbeesett anyaállat. Csak éppen ő tőlem rettegett. Nem hittem a szememnek, de hisz ez egy vadmacska!! (Ha összeveted a méretarányt a faágakkal és a tuskókkal, akkor észrevehető, hogy ez az állat nagyobb és termetesebb a házi macskánál. Különösen árulkodó a farka.)
Azonnal elhátráltam, de jó, hogy nem érintettem meg. Ha megérzi a kölykön az idegen szagot, könnyen lehet, hogy nem gondozza tovább. Persze összeállt a kép. A család épp arra kóborolt. Jöttömet észlelve, az anya behúzódott a sűrűbe, de a kölyök még járni is alig tudott, így aztán ott maradt az út mentén. Magára hagyva sipákolni kezdett, erre figyeltem fel.
Nosza (a kellő távolságba húzódva) fényképezőgép elő. Persze sosem a jó optika van rajta… Különös mód a fényképezésben pont a vadmacskák legendás félénksége segített. Az anyja hol előre-, hol hátrébb húzódva viaskodott a félelmével és az anyai ösztönével. Szerencsére az utóbbi kerekedett felül. A kiválasztott képek e két ellentétes magatartást tükrözik. A kicsit sajnos nem tudtam fotózni. A képek elkészülte után, amilyen gyorsan lehetett elmentem jó messzire, nehogy véglegesen lelépjen az anyaállat (pedig szívem szerint maradtam és néztem volna őket). Arról azért megbizonyosodtam, hogy együtt távoznak.
2017.07.01 08:31:45
28277
1150
