Különleges nézőpont, izgalmas színek, és nagyon feszes szerkesztés. A szélvédő mögötti részek színe elsősorban, de az egész kép színvilága valami sejtelmes, már-már a víz (azaz az emlékezet) szintje alá bukó, különleges, számomra mélyen nosztalgikus hangulatot fejez ki. (Lehet, hogy van már egy olyan nemzedék, akiknek ez nem mond sokat, vagy éppen nem mond semmit... majdnem azt írtam, hogy "boldogabb nemzedék", de aztán elbizonytalanodtam... nem voltam én akkor boldogtalan, talán már azért sem lehettem, mert az volt az egyetlen élet, amit ismerhettem...). Na jó, nem filozófia szakkör... Boldogult Cseh Tamás dala jut eszembe: "Egy világnézeti klub, tág teret nyújtani tud... Kapd el a klubvezetőt, nem árt, ha megkérded őt, kérdéseidre frappírozott választ, ha valaki adhat, csak ő.). A képhez gratulálok és 5 pontot küldök.