...a Révész alázattal hajtotta végre fedélzetmestere fölényeskedő parancsait. Tekintete viszont máshol járt, mint ahogy lelke is...
...És ahogy a Körös koszos-zöld fodrait bámultam, egy pillanatig megláttam azt, amit ő. A végtelen óceánok kék határán ott ragyogtak az Elfeledett Város aranykupolái...
Köszönöm a bő véleményedet, igen, én is úgy szoktam, hogy lementem, és mondjuk ifran-ban megnézem.
A kép további története: a bácsi nem tudta, hogy fotózom, s a következő másodpercben a rakoncátlan gyulai szél rátekerte az arcára a zászlót.
Én speciel a zászlós hatás miatt választottam ezt a fotót, mert a háttér nem volt sokat mondó. Kicsit elszálltam a kommenttel, az tuti, bocsi érte.
A kékség meg abból ered, hogy a Nikon D60 betegsége a vörösbe való eltolás, ezt szerettem volna ellensúlyozni egy fekete filterrel PS-ben, de úgy látszik, "tútótam" a csószkát.
A legjobbakat!
Elsősorban technikai megjegyzés, hogy egy kicsit nagyban sikerült felraknod, egy darabig tologattam, hogy mindent lássak, aztán lementettem és más nézővel megnéztem... A képen az arc nagyon kifejező, és a homlokára eső fény ellenére sikerült elkerülnöd a kiégést a fejen. A háttérben levő zászló? (vitorla? - szóval az a textília) nem a legjobb állásban van, mert bár az eszemmel tudom, hogy minden bizonnyal a Révész Király mögött helyezkedik el, első pillanatban az volt az érzésem, mintha a szeme elé lógva még a távoli horizontok látását is eltakarja (persze lehet, hogy a képben éppen ez a "csavar", és így akartad kifejezni a testi és lelki szem lehetőségei közötti különbséget...) A kép tónusa nekem egy kicsit kékes (de lehet, hogy ez monitorfüggő). Gratulálok a képhez, és a szöveg remek illustrációja!
39
12
