Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)
Valami ilyesmi gondolatom támadt, amikor megnéztem ezt a képet - ez az a lepke, amit mindenki szeretett volna látni és fényképezni, de nem (vagy csak keveseknek, különlegesen szerencsés körülmények között) adatott meg. Lehet, hogy ez a lepkeség kvintesszenciája? Nem kevesebb és nem több, mint a valódi lepke, hanem más szemlélet, más megközelítés, esetleg más feladatra (természetkönyv illusztráció versus plakát, poszter).
Összehasonlíthatatlanok, de mindkettő a maga nemében tökéletes.
(Erre is adok 5 pontot, ha szabályellenes, akkor kérem Hunter-t, hogy írtsa ki a pontot...)
Tényleg szépek a színek, ez is nagyon tetszik. Sohasem tudom eldönteni, hogy mi a jobb bemutatni az eredetit, vagy szinte teljesen megváltoztatni a színét és látványosabbá tenni. ( Ez már nem számít csalásnak? )