A két egymást metsző fűszál (és a háttérben a hasonlók) már-már építészeti szerkezetet ad, a metszéspontjukban levő legnagyobb, majd a periféria felé kisebbedő cseppek mintha statikai számítások alapján kerültek volna a helyükre. Csodálom a szemed hzoli (vagy lehet, hogy a mai világban már Te csodálod az enyémet a laza világlátásomért, és azokért, amiket nem veszek észre), de nem látom életlennek. (Szemésznél már voltam, de a szemüveget nem tudom használni...). A cseppek nem egyszerűen csak csillognak, hanem a környezet reflexióit és talán tükörképeit is mutatják, miközben a felületi feszültség szemmel látható kihasználásával kapaszkodnak. A színek és a fények kiválóak. Talán egy kerettel még tovább lehetne fokozni a hatást, de az így is ötös.
A szerkesztés nekem nagyon tetszik. A szűk mélységélesség jól kiemeli a vízcseppeket.
Nagyon jók a mély zöld színek, és a cseppeken látható reflexiók.
Azonban sajnos életlen lett.
Makrónál szerintem érdemesebb kézzel élességet állítani.
De az is lehet,hogy kevés volt a fény, és bemozdult, ekkor viszont csak az állvány a jó megoldás.