Azok a „turisták” akiket a képen látsz, a következő feltöltésemen szereplő gyerekek, éppen háborúsdit játszanak a romokon és mint ott írtam, nagy meglepetésemre tisztában voltak a történelemmel. Nyugodtam asszociálj csak, többek nevében állíthatom, mindig szívesen olvassuk a képekhez fűzött gondolataidat. Amúgy a főnök törlése is csak azért volt, mert lentebb a fiúk egy kissé összeszólalkoztak egymás véleményén. Köszönöm szépen a véleményezést, örvendek, hogy bírja a tetszésed!
Csuda tudja... a nagyon szép, homogén kék ég kiemeli a romokat, a felhők lehet, hogy szépek, de nem biztos, hogy itt a "genius loci"-t ismerve hozzátennének a képhez... Turisták? Tudomásul kell vennünk, hogy amit Ali pasának nem sikerült, az az idegenforgalomnak igen - ők foglalták el a várat, s sajnos, gyakran látszik viselkedésükből, hogy nem tudják, s nem is akarják tudni, hogy mit jelent ez a rom a magyar történelemben és a nemzeti érzésben. A további, nehezen elkerülhető asszociációkat mellőzőm, mert nem akarom, hogy a hozzászólásomat "Hunter" törölje... Az összefoglalót és a képet egyaránt köszönöm!
Az a dal egy az egyben az Arany ballada megzenésítése, eredeti szöveggel. Benne van a fenti idézet is:) Köszönöm szépen a hozzászólást, őszintén örülök a tetszésednek!
Nagyszerű a látvány is a technika is ahogy ezt a szép romot bemutatod. Azonnal meghallottam belső füleimmel Koncz Zsuzsát ahogy Szondy György kapitányról és a 2 apródról énekel. Remek fotó!
Szia Bringás!
Nemrégiben több várat is megnéztem, s bizton állíthaton nagyon nehéz dolga van az embernek, mert mindenképpen elvarázsolja a hely szelleme, s látványa. S abban a pillanatban amikor ott tartózkodunk, hogy milyen fényviszonyok adódnak... háát... bármilyenek is: Gyönyörű !
Ezzel együtt Én nagyon örülök ennek a képnek s a hozzá írt történetnek!!! Köszönet érte.
Igen, a körülmények szerencse dolga, lehettek volna jobbak és rosszabbak is, négy órát utaztam, hogy ideérjek, ezt kaptam. Köszönöm, hogy megnézted és véleményezted!
Köszönöm szépen a véleményt! A körülmények szerencse dolga, lehettek volna jobbak és rosszabbak is, négy órát utaztam, hogy ideérjek, ezt kaptam. Az emberek felől gondolkodtam, de méretarány véget fennhagytam a háborúst játszó gyerekeket.
Őszintén szólva nekem nem jutott eszembe hiányolni a felhőket. Viszonlag nem nagy darab ég látszik, így a képtér nagyobb hányadán viszont elég téma van.
Szia Bringás! Felhőket én is hiányolok az égről, hogy ütősebb legyen, de tudom ezt fotózáshoz nem lehet rendelni, pláne ha nem is a közelbe megy az ember. Az expo szép, korrekt. Köszönöm a leírást. Üdv. Zoli
Szia. Kissé rontja az összképet a turisták látványa - én letakarítottam volna őket -, és a fényviszonyok is lehettek volna kedvezőek - kevésbé erős napsütés és talán felhők -, viszont élmény volt olvasni a vár történetét, a védők hősiességét. Az ember ránéz a romra, és nem is hinné, micsoda múltat rejt. Köszönöm!
A magyar történelem leghősibb vára a Börzsöny északkeleti szélén, 444 m magasságban egy meredek szirten áll, ahonnan 230 méterrel magasodik a környezete fölé. A tatárjárás után IV. Béla király parancsára végrehajtott várépítések idején, a Hunt-Pázmán nemzetség emeltette a várat valamikor a XIII. sz. elején. Első írásos emléke 1285-ből datálódik.
A csöppnyi vár szabálytalan alaprajzú, átmérője csupán 80x24 m. A romokat ölelő meredek, lejtős hegyoldalak is a várhoz tartoztak, legalábbis egykor palánkkal voltak körülvéve. Ebből a külsőből a tornyos belsővárba csak egyetlen sziklába vágott folyosó vezetett. Az északnyugati falak még ma is majdnem teljes magasságban állnak. Sarkán két félkörű védmű lehetett.
A többi várunkhoz hasonlóan Drégely is többször cserélt gazdát. Az építtetőktől 1311-ben anarchikus belháború során Csák Máté oligarcha foglalta el. Tíz év uralom után királyi fennhatóság alá került. Száz évvel később, 1424-ben Zsigmond király az esztergomi érseknek adományozta, aki fényesen berendezett kastéllyá alakíttatta át az erődítményt, amely további 120 évig a mindenkori érsek vadászrezidenciája volt.
Hadászati jelentőségét a török vész hozta meg, midőn 1541-ben Budavár, majd 1544-ben a közeli Nógrád vára is elesett. Ekkor az érsek Szondi Györgyöt nevezte ki kapitánnyá, s így lett Drégely a felvidéki bányavárosokat óvó végvárvonal előőrse. Csekély létszámú helyőrsége sokszor csapott össze a környékbeli falvakat fosztogató török portyázókkal. Azonban a kastélyból lett kényszer szülte végvár katonai szempontból nagyon elavult volt. Ráadásul állapota is alaposan leromlott, midőn 1549-ben egy villámcsapás felrobbantotta a lőporraktárt. Így jött el az Úr 1552-es esztendeje…
1552. július 6-9.
Ali pasa 1552 nyarán vonult fel a vár ostromára hatalmas, 12 000 fős seregével. Drégelyvár védőinek létszáma ekkor mindösszesen 146 katona volt. Mégis visszautasították a vár harc nélküli feladására tett ajánlatot, így ostromra került sor. Szondi György és emberei négy napon át példamutató vitézséggel, halálraszánt bátorsággal védekeztek a 80-szoros túlerővel szemben.
Mivel Szondi nem adta meg magát, a pasa felgyújtotta a vár fapalánkját és a védőket a sziklán magasodó felsővárba szorította. Másnap a török a vár alatt sáncot emelt és onnan folyamatos ágyútűz alatt tartotta a vár fő erősségét, a kaputornyot. Két napon át lőtték a várat, midőn a homlokzatot földig rombolták, s végül a kaputorony is leomlott. Ekkor a pasa rohamra vezényelte gyalogságát, de ezt Szondi és vitézei visszaverték, nagy veszteségeket okozva a töröknek. Ali ezután újabb ágyútüzet zúdíttatott a félig lerombolt falakra, megfelelő nagyságú rést ütve azokon rommá lövette a várat.
A negyedik napon a védhetetlenné vált várba Ali pasa követet küldött, hogy megadásra bírja a gyalogsági rohamokat visszaverő magyar végváriak még életben maradt katonáit. Szondi ezt megtagadta. Válaszul két hadapródját, valamint két előkelő török foglyot küldött vissza Alihoz azzal az üzenettel, hogy a várat az utolsó leheletig megvédi. Csak azt kérte, hogy Ali a két szabadon bocsátott fogoly életéért fogadja cserébe a két apródot, (9-10 éves fiúcskák voltak) és nevelje őket vitéz katonává. Szondi ezután bútorait, ruháját, kincseit máglyára rakatta, paripáitól elbúcsúzott és leszúratta őket, a többi török foglyot levágatta, s felkészült az utolsó rohamra. Biztosak voltak a sorsukban, utolsó közös imádságukon gyors és fájdalommentes halálért fohászkodtak. A pasa döntő erővel támadott a vár ellen, miközben Szondi a beomlott kapu romján elsőként várta a török sereget. A küzdelem rövid volt, kegyetlen és hősies. Szondi először a térdén sebesült meg, majd egy golyó fejen találta. A katonáit is mind egy szálig felkoncolták a törökök.
Szondi bátor magatartása még az ellenségben is elismerést váltott ki, ezért díszes pompával temettette el őt a pasa, sírja fölé kopját tűzetett, és katonái előtt dicsőítő beszédet mondott a példaadó hősről.
A rommá lőtt Drégely várát a hódítók nem építették újjá, helyette a völgybeli községben emeltettek egy új palánkvárat.
Érdemes még megemlíteni, hogy az alkapitány kifizetetlenség miatt a török közeledtének hírére eltávozott Drégelyből, magára hagyva Szondi Györgyöt a védelem irányításában. Egyébként a királyi kamara Szondinak sem fizette meg régebbi szolgálataiért járó 322 forintot…
2012.10.27 17:33:18
28277
1150
