Köszönöm a leírást. Számomra újdonságokkal szolgált.
Nagyon szép panorámakép. Elég macerás lehet összerakosgatni hibátlanul. A fotó szépséget a csodás felhők tovább fokozzák.
Üdv, Mara
szia nem semmi látkép nagyon tetszik . tudom kezdö vagy de szolj ha segitségem kell a javitáshoz :-)))))3. lörés?:-))) de javitható. :-)) bocsi de nem birtam kihagyni.
Egy kicsit megijesztettél, már azt hittem, pixelhiba van a monitoromon, ugyanis a bal oldali sarok fölött a felhőn van egy kis fekete pont, nem zavaró, de pont oda érkezett a tekintetem a betöltés után, erről ennyit. :)
Szép helyeken jársz nagyon, irigylem a lendületet, amivel beleveted magad a túrázásba (a sok helyen készült képből tudok erre következtetni), és örülök hogy megosztod velünk, monitor mögött üldögélő, valószínűleg kevesebbet kiránduló "kollégákkal" eme hazai szépségeket.
A képed tetszik, a színek, az égbolt felhőzöttsége és jobb oldalon a zászló frappánsan zárja a képet.
A nógrádi vár a környező vidékből hatvan méterre kimagasodva koronázza a Börzsöny keleti tájait. A körös-körül meredek oldalú, kiválóan védhető várhegy tengerszint feletti magassága 286 m. A vár uralja a környéket, belőle a messzi táj szemmel tartható.
Nógrád várának keletkezéséről nincs biztos adat. Anonymus szerint a honfoglaló magyarok itt már várat találtak, de ez vitatható. A XI. század kezdetén már bizonyosan állt a szabálytalan alaprajzú, mintegy 140x90 m területű erődítmény. Ekkor még a kor építészetének megfelelően falai kazettás szerkezetű fagerendákból álltak, melyeket földdel töltöttek föl. A későbbi átépítések után már kőfalak adták a védelem erejét.
Nógrád várának sorsa több momentumban különbözik a magyar végvárak történetétől. Először is évszázadokon át királyi kézben maradt, nem cserélt folyamatosan gazdát politikai érdekekből. Továbbá, a vár története csöppet sem hősi, végül pedig nem a Habsburgok robbantották föl.
A tatárjárás során a várhoz tartozó település, Nógrád kihalt, s a vár is lakatlan lett. A tatár elvonulása után az újbóli benépesítés reményében a birtokot IV. László király a váci püspökségnek adományozta. Ezután a vár mintegy 300 évig a mindenkori váci püspök rezidenciája volt. A kőerődítéseket és a fejlesztéseket a püspökség végezte el. Ebben az időszakban készült el az a nagyméretű, három emelet magas öregtorony is, melynek csonkja messziről jellegzetessé teszi a nógrádi várromot. A falakat három kőbástya is védte. A védelmi építkezések mellett minden kényelmi berendezéssel ellátott palotaszárnyat is felhúztak.
A török betörése miatt a vár hadászati jelentősége megnőtt, s ezért a Nógrádi vár 1527-től ismét királyi birtok lett. De hiába. 1544-ben a közeledő törökök elől a helyőrség megfutamodott. Ugyan 50 esztendő múltán, 1594-ben sikerült visszafoglalni, ám nem sokáig. 1663-ban a török újra felvonult Nógrád vára ellen. Ezúttal ostromra is sor került, melynek 27. napján a védők feladták a várat. A végromlás 1685-ben következett be, amikor egy nyári vihar során villámcsapás érte az öregtoronyban elhelyezett lőporraktárt. A robbanás pusztító erejű volt. A detonáció teljesen megsemmisítette a belsővárat, s a külsővár jelentős részét is romba döntötte. A török magára hagyta a romos, védhetetlenné lett várat. Ezzel katonai jelentőségét elvesztette, falait a könyörtelen időjárás és a környékbeli lakosság bontó kezei fogyasztották tovább.
2013.05.19 15:15:54
28277
1150
