Ugrás: navigáció, keresés
Szelim-barlang
Szelim-barlang-Cave.jpg
A Szelim-barlang
Hossz 45 m
Magasság 289 m
Hely Tatabánya, Kő-hegy
Hegység Gerecse
Típus hidrotermális
Kataszteri szám
4630-8
é. sz. 47° 35′ 25″, k. h. 18° 24′ 25″
A Szelim-barlang felső nyílása
A Szelim-barlang kürtője belülről
A Szelim-barlang északi bejárata
A Szelim-barlang (vagy más néven Bánhidai nagy barlang, Bánhidai Szelim-barlang, Bánhidai Szelimluk barlang, Bánhidai-zsomboly, Eperjes-barlang, Szelim-lyuk, Szemi-luki, Szemi-lyuka, Szent Vit barlangja) a Tatabánya feletti Kő-hegyen, 289 méter tengerszint feletti magasságban található. Jelentős régészeti lelőhely, amelyhez számos monda fűződik.A képződmény 45 méter hosszú és 14 méter magas, melyet egy vízfolyás vájt ki a triász időszaki dachsteini mészkősziklából. A barlang jelentős őskori lelőhely, ősemberek tűzhelyének maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. A tatárjárás korából származó emberi csontokat is találtak itt. A legújabb kutatások eredménye szerint e barlangból származik hazánk legrégebbi, mintegy 200 ezer éves, az ember jelenlétére utaló lelet. Kataszteri száma: 4630-8. Fokozottan védett természeti érték.A barlang jelenlegi nevének eredetét több elmélet magyarázza[1]:
az első szerint I. Szelim oszmán szultán szultán nevéből származik, aki viszont a környéken egyáltalán nem járhatott, mivel ő még a mohácsi csata előtt meghalt és soha nem járt Magyarországon.
a másik magyarázat szerint a Szulejmán név alakult át Szelimmé. I. Szulejmán oszmán szultán seregei valóban jártak a környéken és el is pusztították azt.
Searchtool right.svg Bővebben: Pusztamarót
a harmadik, magyar nyelvészeti magyarázat szerint a barlang alakja szemre hasonlít és ebből alakult ki a Szelim név[2]
a szlovák nyelvészek magyarázata szerint (lásd az oldal szlovák változatát) a helyi szlovák telepesek szedlim (fon.) (=nyereg) szavából alakult ki a helyi nyelvjárás alapján a szelim szó
Az egy 6 éves modell, már csak használtan tudod megvenni. Amúgy remek gépváz, ha még nem nyúzták szét a redőnyzárat, bajonettet, stb. az előző tulajdonosok.
szia köszönöm szépen a véleményed . szerintem is csak mindig próbál az ember . talán lesz egy canon d 40 es gépem . ö milyen tudsz róla valamit . a finepixnél biztos jobb.
A fehér sziklákon kétségtelenül több a részlet, ám az általános képminőség romlott. Az erdő jobban tetszett az eredeti feltöltésen. A túl nagy beavatkozások nem tesznek jót a képminőségnek. Jó hogy nem látszik az ég, viszont a panorámás vágás szerintem nem illik hozzá.
Egyszer már írtam neked, hogy inkább az újrafotózásban gondolkodj, ne a képek utólagos alakítgatásában. Ez a téma is egyszerű, szerencsére gond nélkül újrafotózható.
nekem első ránézésre az a benyomásom, hogy a fehér részek, mintha beégtek volna. Vagyis túl erősek, a kontraszt nagysága még növeli ezt az érzést.
Kicsit ha tompítod a fehér fényt, elég jó felvétel lehet belőle.
Érdekes a leírás hozzá.
szia .a csúcsfényeket hol keresem mi a jeleik . hogyan javítsam . köszönöm az értékelést véleményedet örültem hogy tetszik a képem úgy ahogy :-) ha jobban zoomoltam volna akkor már nem bírtam tartani ezért maradt ebben a távolságba .
Ami a fotó legnagyobb erénye, hogy méretaránynak emberi alakok is vannak rajta. Sajnos nagyon eltörpülnek, alig lehet fölfedezni őket. Egy kicsit nagyobb zoom talán jót tett volna. Jó választás volt, hogy ilyen kevés eget mutatsz, mert úgyis jellegtelen. Ha zoomoltál volna és egyáltalán nincs ég, az sem lenne baj, sőt…
Szeretném még megemlíteni, hogy a csúcsfények egy picit erősek, érdemes lett volna egy kicsit visszavenni belőlük.
További szép fotonokat!
Az egyik legenda szerint a tatár támadások idején a barlangban keresett menedéket környező falvak lakossága. Amikor egy János nevű kisfiú megszomjazott majd hangosan sírni kezdett, édesanyja elvitte a közeli forráshoz. Ott azonban elfogták őket a tatárok, akik arra kényszeríttették az asszonyt, hogy árulja el a többiek rejtekhelyét. Miután rajtaütöttek a fegyvertelen lakosságon, a gyermekekre és az asszonyokra rágyújtották a barlangot, a férfiakat pedig elhurcolták. Bár a legenda igazságtartalma kétséges, a barlangtól nem messze található forrást János-forrásnak hívják.
A másik legenda szerint hét falu lakossága menekült a török időkben a barlang falai közé, I. Szelim oszmán szultán azonban megtalálta a rejtekhelyet, és rájuk gyújtotta azt.
Egy másik – kevésbé ismert – verzió szerint egyik vértesi (talán a vitányi) várból a várnagy neje és gyermeke itt menedéket és vizet keresett, de a bennrejtőzött lakók elutasították. A kétségbeesett nő a hegy alatti Labanc-pataknál lappangó tatárokra akadt s bosszúból elárulta a rejtekhelyet, de a tatárok őt is felkoncolták s mivel a barlangba a keskeny Farkaslyukon nem juthattak be, a hegy tetején nagy lyukat ástak, míg a megbolygatott boltozat lezuhant, maga alá temetve a menekülőket és két helyen kidöntve a barlang oldalfalait. Azt is regélik, hogy itt rejtette el Szelim szultán kincseit s azokat mérges leheletű sárkány őrzi. Tény hogy a Szelim-lyuk mélyén kutatás alkalmával Kessler Hubert mérges széndioxidra akadt: ez volna talán a sárkány mérges lehelete?”[3]
„Vittlyuk-hegye, Szent Vit barlangjáról nevezetes hegy. Az előbbieknél alacsonyabb, s az aljában Bánhida falu ékesíti, ugyanis e faluhoz igen közel fekszik. (...) Az a hír járja, hogy hajdan, amikor a barbár tatárok és törökök a magyar népet fogságba hajtották volna, s az a barlangba menekült, egy asszony vallomása folytán,- aki szopós gyermekének sírása miatt kijött, majd fogságba esett –, a barbárok/::/ felkutatván őket, mivel a barlangba máskép nem tudtak behatolni, felülről mindenkit, aki bent bújt, füstbe fojtottak. Láttuk két halomban összegyűjtve a legyilkoltak csontjait oly nagy sokaságban, hogy ilyen csonttömeg rájuk sütötte a vádat; és még hallgassunk arról, amit a régiek vétkesen elpusztítottak.”
Bél Mátyás: Komárom vármegye leírása (Descriptio Comitatus Comaromiensis)/Az újkori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése Tatabánya, 1989.
„…Nem messze a Turultól van egy hatalmas gyönyörű barlang. Olyan, mint egy nagy, boltozatos táncterem, fölül nagy gömbölyű nyílással. Ez a barlang az úgynevezett Szelim lyuka. Megírta ennek történetét – már az »öregek« elbeszélése szerint – Jankovits János, Sz.-nek (Vértesszőlősnek-R.M.) buzgó mester-jegyzője 1800-ban: szó szerint, betüszerint ezeket írván az ő feljegyzéseiben, melyeket megírt: „Pro gratiosissimis Posteris”:»Továba: Binhidi Szüllük felett való lyuk és Üres kősziklából: a Török Háborúban 7. falubélé népség oda rejtőzöt, és midőn a Szüllük felől mostis látható nagy lyukat bé rakták. Semmiképpen az Ellenség nékiek nem árthatott, mivel Terméskőben hagytak egy hézakot, amellyen ki és béjártak. Történt azonban, hogy azon nép közt egy asszonynak révó gyereke lett volna. Ezen asszony kimenvén, amire a’ folyóhoz érkezett;és íme a Tüskésbe Logerozó (táborozó-R.M.)Török, tsak hamar me fogatatta, és véle ki valottatta: Ettől mindeneket ki tanulván a Török a mostani Vaskaput által töretvén, azon Kő nagy rejtekhelynek teteit, mint egy szérő, amint most látzik feltörette.«