A rendhagyó cím egyrészt annak szól, hogy ez a 700. feltöltésem, másrészt egy kis rácsodálkoztatásnak is szánom az itt látható csillagképek titkaira. Ezt a rácsodálkozást az #1. hsz. alatt olvashatják az érdeklődők. Ha megnyitjátok azt a képet is, érdekes lehet felváltva nézegetni a két ablakot.
Nagyon kedvelem a csillagászatot, sokat foglalkoztam vele. Mindig is szerettem volna ilyen témájú fotókat készíteni, de eddig ez lehetetlen vállalkozás volt számomra. Kellően sötét hely is csak elvétve akad, túl nagy a fényszennyezés. Ez volt a környék legsötétebb, mindentől távol eső helye. Szabad szemmel persze tényleg korom sötét volt, az út is kalandosra sikeredett mire a csapásokon elbicikliztem ilyen messze a várostól. Nem is tudom ki ijedt meg jobban, mikor szembe elcsörtetett mellettem a világ legnagyobb szarvasa. Én legalábbis annak láttam:)
Ez az első ilyen jellegű fotóm, ezért is választottam erre az alkalomra. Ezzel a számomra kedves képpel szeretném megköszönni mindazt azt a sok segítséget, amit itt az FV-n kaptam tőletek!
Az éjszakai égbolt szépsége az összes kultúrában az emberiség közös tapasztalata, olyasmi, amelyben minden nemzedékkel osztozunk ősidők óta. Ha elegendő ideig bámuljuk az eget, szemünk fokozatosan csoportokba fogja össze a legfényesebb csillagokat. Egyszer csak háromszögek, négyszögek, ívek és más egyszerű mintázatok sora rajzolódik ki az égbolton. Így mindenki megalkothatja saját, tetszőleges csillagképrendszerét. Ugyanezt tették az ókorban élő távoli őseink, amikor fennmaradásuk zálogaként különféle misztikus lényekkel népesítették be az égboltot.
A fotót az égi Vadász, közismertebb nevén az Orion uralja, amit a magyar népnyelv Kaszásként ismer. Az Orion a leglátványosabb csillagképek között is az első, még a Göncölszekérnél is markánsabb. Hatalmas, gyönyörűen kirajzolódó konstelláció, még a gyakorlatlan szem is azonnal rátalál. Alakja az Égi Vadászt jeleníti meg, aki pajzsával és furkósbotjával keményen ellenáll a szomszédos Bika vad rohamainak. Az egyvonalban lévő három fényes csillag az Orion övét, míg a róluk csüngeszkedő halványabb csillagok a kardját formázzák. Kutyái a Vadász lábai előtt hevernek. Az égi képet az teszi teljessé, hogy az Orion lába előtt szaladó Nyúl, a Vadász Nagy kutyája által üldözött vadat jeleníti meg.
A Bika tulajdonképpen csak az állat torzója, hiszen az égboltra csupán az öklelő szarvak, a fej és a mellső rész került föl. Érdekes, hogy az ókori népek mindenütt bikának vagy tehénnek képzelték ezt a formát. Az egyiptomi kultúra Ozirisz bikaalakjával és nővére, Ízisz tehénalakjával kapcsolta össze a csillagképet A görögöknél hol Zeusz szeretője, hol maga a főisten jelenik meg a Bika alakjában. A legtöbbek által ismert monda természetesen nem más, mint a Kréta szigetén, a labirintusban élő Minotaurosz legendája.
Az Ikrek két legfényesebb csillagát az egész világon mindig valamilyen földi párossal hozták kapcsolatba. Egyiptomban kettős palántának képzelték őket, Föníciában két kecskegidának, Mezopotámiában két meztelen fiúnak gondolták, a római hagyomány pedig Romulusszal és Rémusszal azonosította az Ikreket.
A görög Legenda szerint a két iker, Castor és Pollux a spártai királyné gyermekei voltak. Bár egyszerre születtek, de csak egyikük apja volt a király, a másik fiú a csapodár Zeusztól fogant. Az Ikrek vándorútjuk során harcba keveredtek, melynek során kiontották Castor életét. Polluxnak még sikerült megölnie Castor gyilkosát, ám maga is halálosan megsebesült. Erre már Zeusz is beavatkozott az öldöklésbe és villámával halálra sújtotta a másik támadót. Zeusz nem engedte meghalni fiát, azonban Pollux csak úgy fogadta el a halhatatlanságot, ha Castor is osztozhat benne. Zeusz hát megengedte az Ikreknek, hogy míg a világ világ, az istenek birodalma és az alvilág között osszák meg napjaikat. A testvéri szeretet jutalmaképpen az istenek mindkettőjüket az égre emelték.
Érdekesség, hogy az Ikrekben látható kiugróan fényes pont nem is csillag, hanem a legnagyobb planéta, a bolygók királya, vagyis a Jupiter (Zeusz), ami a fotó elkészítésekor éppen ebben a konstellációban tartózkodott.
A Nagy kutya, noha a fotón csak a feje jár a horizont fölött, az ókor egyik legjelentősebb csillagképe volt. A kutya nyakánál látható fényes Sirius, a földi égbolt legfényesebb csillaga. A Sirius volt az egyiptomi időszámítás alapja. Évenkénti első kelése egybeesett a Nílus kezdődő áradásával. Ez volt az egyiptomi újév kezdete. Az áradás volt minden élet és bőség alapja, így központi jelentőséggel bírt a Sirius, amely köré különféle legendák sűrű szövedéke szövődött.
A kutyaszimbolika mindennél régebbi időktől kötődik a Siriushoz. Az egyiptomiak Siriust a sakálfejű Anubisz istennek képzelték, aki a holt lelkeket kísérte. Ő találta fel a balzsamozás művészetét, ő volt a temetési szertartások ura, ő mérte meg a halottak szívét az igazság mérlegén, eldöntve ezzel túlvilági sorsukat.
A görög mítosz szerint a Nagy kutya testesíti meg Kerberoszt, a rettenetes háromfejű kutyát, aki az alvilág, a Hadész bejáratát őrzi.
A Vadász lába előtt heverő Nyúl csillagkép a Nagy kutya által üldözött vadat jeleníti meg. A monda szerint egy férfi vemhes nyulat vitt Lérosz szigetére, ahol korábban nem éltek nyulak. Tenyészteni óhajtotta őket, hogy táplálékul szolgáljanak. A sziget hamarosan nyüzsgött a nyulaktól, s mivel elpusztították a termést, éhínség tört ki. Csak nagy nehezen, az égi Vadász segítségével sikerült kiirtani őket, de figyelmeztetésül a Nyúl képét Hermész (Merkúr) az istenek hírvivője, az ékesszólás, a kereskedelem és a tolvajok istene az égbe helyezte.
A Rák halvány csillagai ellenére is fontos konstellációnak számított az ókorban. Különlegessége abban állt, hogy abban az időben a nyári napfordulók idején, a Nap a Rák csillagképben tartózkodott. Ezért hívják ma is Ráktérítőnek azt a földrajzi szélességet, ahol ilyenkor zenitben delel a Nap. Érdekesség, hogy az égi mozgások miatt azóta már a szomszédos Ikrekben jár a Nap a nyári napfordulók idején, így viccesen szólva akár „Ikrektérítő”-nek is lehetne nevezni a szóban forgó szélességi kört. Mindenesetre a Rák ősrégi konstelláció.
A fentiek miatt Mezopotámiában úgy hitték, hogy az ég e fontos pontján szállnak alá a lelkek, hogy testet öltsenek a Földön. Az egyiptomi kultúra Heperrel, a reggeli napistennel, a szkarabeusz égi megszemélyesítőjével, a termékenység és az újjászületés szimbólumával azonosította a csillagképet. A görög mondavilág azt a Rákot látja a csillagképben, amely Héraklész (Hercules) lábujjait próbálta lecsípni, mikor az a rettenetes Vízikígyóval (Hydra) viaskodott.
Az Oroszlánt, aki épp csak a fejét dugja be a fotóba, a mezopotámiai kultúra a Nappal azonosította. Az Oroszlán főcsillaga a mezopotámiai négy királyi csillag, az ún. égi őrök egyike.
Egyiptom a Nílus ajándéka, ahol az áradás gondoskodott a földek termékenységéről. Így központi jelentőséggel bírt, hogy abban az időben a Nap a Nílus áradáskor lépett az Oroszlán jegyébe. A Leo és a Nílus összekapcsolása magyarázatot ad arra, hogy az ókori építészek miért díszítették oly gyakran oroszlánfővel a kutakat, vízköpőket és szökőkutakat.
Az Oroszlán természetesen a görög csillaghitben is szerepel. A görög mitológiában Héraklész (Hercules) hőstetteivel hozható kapcsolatba a Leo csillagkép, amely a legendák sebezhetetlen bőrű Oroszlánjáról kapta a nevét. A fenevad az argoszi síkság északi szegélyén magasodó hegyekben élt, s rettegésben tartotta az egész hegyvidéket. A mítosz szerint az állatot Héra küldte büntetésül erre a vidékre, és addig még senki sem tudta legyőzni. Kétszer nagyobb volt a többi oroszlánnál, s bőrét nem lőtte át a nyíl. Héraklész első feladata az volt, hogy ölje meg az Oroszlánt. Héraklész megkereste a vadállat barlangját, s mivel azon két kijárat volt, betömte az egyiket. Az Oroszlán testéről lepattantak Héraklész dárdái, így hát puszta kézzel kellett legyőznie. Hosszas birkózás után egy buzogányütéssel elkábította, majd saját kezével fojtotta meg az állatot. A hősnek le kellett nyúznia az elejtett Oroszlán bundáját, csakhogy azt nem fogta sem a kő, sem a fém, így saját mancsának karmaival nyúzta meg azt. Az Oroszlán fejét sisakként hordta Héraklész, a bundát pedig páncélként viselte, mivel az sebezhetetlenné tette. Zeusz pedig Héraklész tiszteletére, emlékül az égre helyezte az Oroszlánt, így született meg a Leo csillagkép.
A Vadász lábánál ered az égbolt Folyója, az Eridanus. Az égi Folyót az ókori birodalmakat éltető különféle folyókkal hozták kapcsolatba, többek közt az Eufrátesszel, a Nílussal és a Póval, de az alvilág folyójaként is számon tartották.
A görög mitológiában az Eridanus a könnyek folyója, melynek környéke fölégett, és Phaetón tragikus történetét meséli el. Ez az ifjú Héliosz, a napisten gyermeke volt, aki megígérte fiának, hogy bármely kívánságát teljesíti. Fogadalma azonban végzetesnek bizonyult, mert az ifjú a napszekéren akart hajtani. Amint a napszekér megkezdte gyors emelkedését, Phaetón elvesztette uralmát a szekér fölött, s a megbokrosodott lovak a Nap útjáról letérve a csillagképek közé zuhantak. A szekér zuhantában elhaladt a Föld mellett, s lángra lobbantott mindent, hatalmas világégést okozva. Zeusz kénytelen-kelletlen közbeavatkozott, hogy elejét vegye a végpusztulásnak. Villámával lesújtott, mire a szekér és Phaetón lángoló teste az Eridánusz folyóba zuhant, s a víz eloltotta a lángokat. A vizek nimfái, valamint Héliosz lányai együtt gyászolták meg az ifjút, könnyeik borostyánná lettek a folyóparton.
A halovány Egyszarvú csillagkép a jellegtelensége miatt az ókorban még nem létezett, csak a középkor csillagászai alkották meg. A kor embere Krisztus jelképét látta az Egyszarvúban, ami az evangélium igazságát jelentette számára.
Látható még a képen a Hiúz, amely szintén rendkívül halvány, jellegtelen csillagkép. Ezt is csak a középkor csillagászai „találták ki”, így mitológiai vonatkozása nincs. Azért kapta a Hiúz nevet, mert csak egy hiúzszemű ember veheti észre szabad szemmel.
Végezetül álljon itt magáról az égi vadászról szőtt legenda. A rettenthetetlen vadász Poszeidon tengeristen bátor fia volt. Egyszer meggondolatlanul azzal kérkedett, hogy nincs olyan vadállat, amit ne tudna elejteni. Gaia földistennőt felbosszantotta a dicsekvés és elküldte a Skorpiót, hogy pusztítsa el a hencegőt. Az ádáz küzdelemben végül a Skorpió kerekedett felül és megölte a Vadászt. S lám, amikor a keleti égbolton feljön a Skorpió, akkor áldozik le az Orion nyugaton. Azonban a gyógyítás mestere, Aszklépiosz (Ophiuchus) mindennap új életre kelti Oriont, és eltapossa a férget, azaz mikor Orion ismét felkel, és a keleti égbolt fölé emelkedik, nyugaton akkor bukik alá gyilkosa, a Skorpió.
A halál és az újjászületés eme gondolata megjelenik az ókori egyiptomiaknál is. A gízai piramisok közül ötöt úgy helyeztek el, hogy az Orion földi mását képviseljék, miközben a Nílus a Tejutat jelképezte. A három egymás mellet lévő gízai piramis az Orion övét utánozza. A sírkamrákból ferdén kivezető akna mindig az Orion felé mutat, hogy a lélek megfelelő irányban indulhasson égi útjára. A Nagy Piramis déli obeliszkjét az Alnitak (bal oldali övcsillag) Kr. e. 2700-2600-ban elfoglalt égi helyzetéhez igazították. Oriont nagy vándornak is tartották, és roppant erejével az emberek jótevőjének számított. Természetes, hogy méltó helyet kapott az ókori konstellációk közt.
Szia Bringás. Gratulálok a 700-k fotódhoz és örülök, te is készítel csillagászati fotókat. Szép tiszta. Vonzó és jól mutat az előtér bal oldali eleme. A csillagok pontszerűek maradtak de szerintem máskor a "júniusi napok hajnalán" kellene neki menni akkor a tejút szépen látszik. Az Orion csillagkép csillagainak pereménél megfigyelhető kékes elszíneződés ami nagyító alatt jobban látszik. Nem tudom de lehet,hogy az színhibára utalhat. Úgy látom mintha itt is lenne fényszennyezés de azért tetszik. További szép csillagos fotókat majd júniusban is. Szép fényeket. Üdv.
Szia! Ez a jó Benned,hogy nemcsak fotót adsz nekünk,hanem olyan információkat,amit nem ismerünk/ ismerek eléggé.A fotó maga a megszokott módon jó,mint kompozíció is.Kell a kis csálés les a bal oldalra.A magyarázó kis kép külön nagyin hasznos.Gratulálok a 700. fotóhoz.Üdv.Anikó
Csudajó kép!
Szívesen nézek ilyen jellegű fotókat, főleg mert engem is érdekel a csillagászat téma. Az a kis les nagyon megalapozza a kép hangulatát. Gratulálok a remek 700. képhez!
További szép fényeket!
Köszönöm szépen az értékelést! A Tejút amúgy most is szépen látszott, legalábbis szabad szemmel, de sajnos a képen már elnyomja a fényszennyezés. Legközelebb majd jobban ügyelek a kékekre is.
Akkor a Holdasnál még nem volt meg ez a lehetőség…
Ha egybe tűzöm főképként, akkor sokkal jobban le kell tömöríteni a feltöltéshez, az meg elveri a minőséget, különösen ekkora érzékenységen. Köszönöm szépen az értékelést!
Köszönöm szépen! Terveim azok vannak, remélem, lehetőségem is lesz rájuk…
Az Olympusomra csak dísznek tették rá az ISO gombot, ezen viszont használni is lehet:)))
Ugye Te sem látsz rajta zajt? Csak mert nem is szűrtem semmit se… szóval az én állam is leesett:))
Üdv! Nagyon szép ez a kép,az tetszik leginkább hogy a magaslest kihúztad a szélre ezzel még monumentálisabb lett az éjszakai égbolt.A zajmentesség ennél az iso-nál lenyűgöző/a jó optika meg a fullframe!/Grat!
Köszönöm az elismerést, nagyon örülök, hogy tetszik Neked! Voltam fönn előtte nappal, megnéztem az utat, hogy odataláljak sötétben is, és kipróbáltam a lehetséges kompozíciókat. Bizony hatalmas különbség, hogy ilyen felszerelés lóghat az ember nyakában, nagyon örülök, hogy megadta a sors.
Ja ja! Lenyűgözőa minőség! Talán nálam is lennének ötleteim! Én azt hiszem erre nem leszek még sokáig képes!
Ennyit tudtam egyenlőre összehozni!
Kora este az udvarunkban.
Oly620 FishEye f3,5 30s ISO800 szűrve + egyebek :D
Szia Bringás.
Konzúltálnék a mai nap bejelentett " új Nikon D 810 A"- módosított változatán amelyett mély csillagos ég fotózásra terveztek. Módosított infra szűrővel ami hatékonyabb a csillagok élénk vörös fényeire. A "810 A" ára 3800 dollár. Engem ez nagyon eltud csábítani. Kérdezném, ha a szűrője módosított hidrogén infra fényre érzékeny akkor ez csak is csillag fotózásra alkalmas ?? Állatokat, makrókat, és portré,női modelleket már nem célszerű vele fotózni ??
A különleges infra szűrője miatt másképp adná vissza ezeknek a téméknak a színvilágát ? Szép fényeket. Üdv.
Igen, csakis asztrofotózásra alkalmas. Erre utal a nevében elhelyezett "A" betű: Nikon D810A.
A létező legegyszerűbb anyag a hidrogén. Csak egyetlen proton és elektron alkotja. Ez az Univerzum leggyakoribb anyaga, a látható Világmindenség 75-81 %-át ez alkotja. Ezért aztán a hidrogén nagyon fontos a csillagászok és az asztrofotósok számára. Amikor az égboltot fényképezik, akkor némi túlzással a hidrogént fényképezik. Csakhogy a normál hidrogén színtelen gáz. Tehát nem látható, nem fényképezhető. Azonban ha a hidrogént sugárzás éri, akkor könnyen gerjesztett állapotba kerül, felfénylik. A színképeken ilyenkor a 656,28 nanométeres, mélyvörös színben (hidrogén-alfa) tündököl. A hidrogén-alfa színére az emberi szem is érzékeny, tehát a gerjesztett állapotú hidrogén már látható, fényképezhető.
A digitális fényképezőgépek szenzora azonban sokkal érzékenyebb a mélyvörös színekre, mint az emberi szem. Ennek nyilvánvaló oka, hogy ezek a hullámhosszak az emberi szem által még éppen érzékelhető fény egyik (hosszú hullámú) perem tartományába esnek, tehát nem vagyunk valami túl érzékenyek rájuk. A szenzor viszont tökéletesen „látja” őket.
Így aztán a fényképezőgép szenzorok önmaguktól az általunk látott színvilágtól eltérő színű, vagyis vöröses tónusú képet alkotnak. Ez a fényképezésben elfogadhatatlan, hiszen a fotóinkon a mi emberi szemünk által látott színeket, színvilágot szeretnénk viszontlátni. Ezért aztán a digitális fényképezőgépek érzékelőlapkái elé gyárilag beszerelnek egy ún. hosszúhullámú szűrőt (long pass filter) amely a vörös színtartomány legnagyobb részét kiszűri. Ezt néha infra vörös szűrőnek is szokták hívni, de ez így nem teljesen pontos elnevezés. Lényeg, hogy ez a szűrő olyan kevés vöröset enged csak át az érzékelőre, amely pont elég ahhoz, hogy a kép az emberi szem által is látott színvilágú legyen. Az asztrofotósok számára ez viszont fölöttébb rossz hír, mert ez az ún. long pass filter elnyeli a 656 nm-es (gerjesztett hidrogén) hullámhossz legnagyobb részét is.
Normál fényképezőgéppel ezért fotózhatók oly nehezen (az egyéb körülményektől eltekintve) a mélyűri objektumok, ködösségek, csillagközi felhők, stb. Az asztrofotósoknak így nem maradt más választásuk, mint „ellenszűrőket” tekergetni az objektívjeik, pontosabban a távcsöveik elé és úgy próbálkozni. A másik lehetőség, hogy házi barkács módszerekkel eltávolították a gyárilag beépített long pass filtert. Ez persze a garancia azonnali elvesztését eredményezte, arról nem is beszélve, hogy meglehetősen kockázatos dolog az érzékelőlapkát házilag babrálni.
Először a Canon ismerte föl, hogy létezik olyan széles igény az asztrofotózásban, amelyre érdemes egy fényképezőgép modellt legyártani. Így jelent meg 2004-ben a Canon 20D asztrofotózásra átalakított modellje a Canon 20Da. Ez volt a világon az első tömeggyártásban is megjelent digitális asztrofotós gépváz. Az átalakítás mindössze annyi, hogy a sokat emlegetett long pass szűrőt nem építik be a gépvázba. Így az érzékelő úgy 3-4x érzékenyebbé válik a vörös tartományra, mint eddig volt, a kép vörös tónusai ennyivel erősebbek a megszokottnál. Ezért nem tudod az ilyen vázakat a normál fényképezésben használni, mert a színeiben túl erős lesz a vörös hangsúly. Ez legszembetűnőbben a rikitó narancsos ember bőr tónusokban lesz zavaró, de persze mindenhol érzékelhető. Mikor a 20Da meglehetősen elavulttá vált, akkor a Canon egy újabb gépvázat, nevezetesen a mai is kapható 60D-t alakította át. Ebből már nem egyszerűen kidobták a long pass filtert, hanem átalakították olyanra, hogy kifejezetten érzékenyebb legyen a hidrogén-alfa színére. A Canon 60Da ma is kapható, népszerű asztrofotós gépváz. A Nikon viszont sosem épített asztro gépvázat. Ennek köszönhető, hogy a hobbi asztrofotósok zöme a mai napig Canon vázzal dolgozik. A Nikon marketingesei csak most látták be, hogy nekik is szükségük lenne valami hasonlóra, ezért született meg a D810A. Ebben azaz újdonság, hogy ez az első full frame szenzoros gépváz, amelyben átalakították, és kifejezetten érzékennyé tették a long pass szűrőt a hidrogén-alfa hullámhosszára.
Lényeg, hogy ezeket az "A" jelű vázakat normál fotózásra csak akkor tudod használni, ha az optikára felteszel egy olyan szűrőt, ami átveszi a gyárilag kihagyott / átalakított long pass filter szerepét. Fontos tudni, hogy ezekkel a vázakkal az asztrofotósok nem az általad is készített csillagforgókat, vagy Tejutas fotókat készítik, hanem kifejezetten mélyűr objektumokat fényképeznek. Ehhez alapból egy komolyabb csillagászati távcső szükséges, amelyhez hozzá lehet társítani a digitális fényképezőgépet és a távcső által képzett képet lefényképezni. Természetesen óramű is szükséges, ami a távcsövet célon tartja, hiszen ezek az objektumok oly halványak, hogy több órás az expozíciós idő.
Minden elismerésem. A kép miatt is, a 700. feltöltés miatt és a leírás is nagyot dob a hangulaton. Átérzem, mert tudom milyen!! :)
Ennek hatására már tudom is mi lesz a következő feltöltésem, mert én is készítettem hasonlót, igaz, én nem találkoztam útközben állatokkal, egy barátommal mentem ki a helyszínre és nem biciklivel, hanem gyalog, mert a hely, ahol éltem, szinte tökéletes helyszín volt az ilyen témájú képekhez (is)!
2013.10.30 15:08:41
28277
1150
