A képről már mindent elmondtam. Sajnos arról szinte senki sem szólt, hogy mi a véleménye a képről. Dehát nem baj! Csináltam egy fotómontázst és lám, mekkora ribillió lett belőle. Én is rosszul érzem magam már tőle... A hajléktalan életnek vannak szakrális háttér-vonatkozásai. A hajléktalanok megfeszített emberek. Persze van, aki gyűlöli őket. De ez minden megfeszítettel így van-volt... Talán ügyetlenül, talán rosszul - ezt akartam érzékeltetni...
Marad a hazai ízek kifejezés. Rossz ízeket értek rajta. Ez a vita itt sok tekintetben rossz ízű - nézetem szerint. Mert a szövegek jelentős részében nem arról van szó, ami a téma.
S miért hazai? Sajnos azért, mert könnyen hajlunk rá, hogy ne a lényegről beszéljünk, pontosabban: nem arról beszélünk, amiről szó van. Jobban nem tudom magyarázni. Voltam hosszabban pl. Franciaországban. Ott egy ilyen képről megmondták volna az egzakt véleményüket és kész. Aztán nem lett volna ennyi mellékhang.
És végül! Én hobbiból foglakozom ezzel az egésszel. Nincsenek dogmáim. Csak csodálkozni tudok, hogy itt is táborok alakulnak ki: puristák, akik nem nyúlnak a képhez, mások manipulálják. Dehát ezek nem egyenrangú álláspontok? Eszembe nem jutna, hogy rosszat mondjak arról, aki pl. filmre dolgozik, pusztán azért, mert én nem tszem.
Hát ennyi. Senkire nem haragszom, csak elszomorodtam megint...
Sajnos meg kell mondanom őszinten, hogy én nem értem a fotódat. A Piétát látom a képen, bár azt sem értem. A homeless-t már kevésbé, de azt a hozzászólásodból tudom, hogy a háttér egy hajléktalan tanyája.
Ezenkívül szeretném, ha megmagyaráznád, hogy mit értesz azon, hogy hazai ízek, és ezek mennyiben különböznek a nem hazai ízektől.
Őszintén megmondom: kezdem magam rosszul érezni ezen a site-on, pedig alig néhány napja regisztráltam magam. Valami avitt, penész szagú levegőt érzek itt, ahol nem az a cél, hogy jól érezzük magunkat, segítsük egymást, s főként, hogy bátran maradjunk amatőrök akár, hanem rászólunk egymásra, oktatgatjuk-nevelgetjük egymást.
Hazai ízek ezek, hidd, el kedves névtelen (z62) barátom, van tapasztalatom a magam 75 évével. Nem vezet sehova, ezért tudomást sem veszek róla, s ha majd túlontúl eltelek vele, akkor egyszerűen kilépek innen, hiszen nem kényszermunkahely ez végülis. Rémes, hogy mindenütt az ostoba okoskodás, a kategóriák és definiciók imádata uralkodik el, akár egy szakrális közösségben.
De sebaj, csináld csak a montázsokat és legfeljebb egy saját site-ra majd azt teszel fel, amit éppen kívánsz. Én is csináltam ilyet, dehát nem a fotózás a fő tevékenységem...
Üdvözlettel - egyébként mindenkinek...
Helyesbítelek! Nem szabad a gazda , hanem szabad a vásár! Készítettem montázsokat(újságkivágásból), majd lefotóztam és megfedtek , hogy nem sajátom .Pedig más környezetbe más értelemmel kerültek közzé.Le is vették az oldalról. Ezért érdeklődtem.
Kedves Dodó!
Köszönöm az eszmefuttatást, igazán élveztem és a toleranciát aziránt, amit más, másként csinál. Megnéztem a fotóidat és végülis - ha legtöbbnyire más módon - de hasonlómdolgokat igyekszel megmutatni. Köszönöm a szavaidat...
Én azt hiszem, hogy hitünk, vagy legalábbis világképünk, prioritásaink nem feltételenül azonosak, és kisebb-nagyobb embercsoportok vagy átalakítják az idealisztikus szimbólumokat (pl. jellegzetesen negroid típusú corpus a keresztfán Afrikában, a hideg és fagy poklának bemutatása a megtérített eszkimóknak), vagy kisebb csoportok szubkultúrájuk révén alkotnak ideákat. A hontalanok - ha nem is teljesen homogén közösséget alkotnak - közös problémákkal küzdve előbb-utóbb átveszik a csoport prioritásait, külsőségeit és értékrendjét, mivel máshonnan való kiszorítottságukkal szemben az egymással való azonosulás adhat csak biztonságot. Ilyen értelemben mindenképpen tekinthetők olyan csoportnak, akiknek máshogy jelentkeznek emóciói egyes kérdésekben. Mit látunk a képen: hajléktalanokat, akik maguk elé merednek vagy alszanak szomorú gönceik között és körülöttük lebegő alkotások képeit, melyek a kiemelkedést, a hitet vetítik köréjük.
A kép valóban nem klasszikus fotó, hanem több képből, ezeknek többféle utómunkájából összeállított komplex egész. A teljesen ortodox fotózás mondjuk purista oldalán áll a semmi kivágást, semmi utómunkát, semmi keretet nem elfogadó szemlélet, aztán a (többé-kevébé) szerény PS-től a vállalt és így megnevezett digitális manipuláción át vezethet a sor ezekhez a fotó-metszetekhez. Nem hiszem, hogy a fotó, az utómunkálatokat mind inkább alkalmazó tevékenység kivethetné magából ezt a sajátos műfajt. Van, aki egy arccal, egy kéztartással akar mély gondolatokat kifejezni, van, aki széles merítéssel, különféle képi elemekkel alkotja meg saját mondanivalóját. Szerintem mindnek van helye a Nap alatt, és az ízlés dolga, hogy melyik tetszik nekünk. (Ez viszont a szubjektum szerepe...) - Bocsánat, hogy ilyen sokat locsogtam, de meg kellett tennem: jelen alkotást tisztelem, becsülöm, és legitimnek tartom, bár - bevallom - egy hagyományos fottóval kifejezeni hasonló dolgokat, kelteni hasonló asszociációkat közelebb áll hozzám...
1. lefotóztam egy hajléktalan nyughelyet a Gellért-hegy aljában, közel a Gellért szállóhoz.
2. Felvételt készítettem néhány névtelen naív festő festményéről, s ezekből alakokat, motívumokat beépítettem a képbe.
Úgy ahogy egyes zeneművekben átvesznek motívumokat másoktól, ahogy - különösen a posztmodern írók - átvesznek szöveg részleteket mások írásaiból, s azt más összefüggésbe helyezve használják (Esterházy Péter gyakran tesz ilyet). És úgy, ahogy én rádióműsorokat állítok össze irodalmi és zenei metszetekből (ez is a címe a sorozatomnak: Metszetek). Az egész művészet ugyanis bizonyos értelemben egy hatalmas építőanyag-tömeg. A mai internetes világ egyébként még a szerzői jogokat is átdolgozásra kényszeríti, hiszen az interneten meglehetősen nehéz az ortodox szerzői jogokat érvényesíteni. Én szövegekkel, zenékkel dolgoztam egész életemben. Örömöt érzek, ha valaki használja az elkészített munkáimat. Szabad a gazda!
Mit mondjak? Mi a fotószag?
Szóval: a kép teljes egésze fotós eszközökkel készült. A lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Festmény pl. akkor lehetne, ha festettem volna. De minden ízében FÉNY-kép. Még a festmény-ízű betétek is fotókról jöttek le!
És jelentése nincsen? Meglepő...
Ez már nem is annyira a fotósok világa, mint inkább a képzőművészeké.Nem fotómontázs.A vasszekrény ami fotószagú, no meg egy két palack.Őszintén megmondom nem találok gondolatokat.Remélem mások okosabbak lesznek.
20
16
