Köszönöm az elismerő szavakat, öröm számomra, hogy ennyire tetszik! A zajjal majd akkor harcolok meg, ha egyszer lesz hozzá megfelelő szemüvegem és monitorom:)
Magyar föld ez ma is, csak magyar lakja, és magyarul is beszélnek. Vannak fiatalok, akik nem is tudnak tótul. Köszönöm a véleményt, igazán örülök, hogy ennyire tetszik!
Pazar! Szerintem indokolt a középre szerkesztés a táj (különösen a domb) szimmetrikussága miatt. A 2.30-as kelés szinte már abszurd, de valóban megérte. Az időjárási viszonyok a legjobbak voltak. Gyönyörű égbolt és ráadásul hajnali pára, amihez nyáron nem mindig van szerencsénk. A szemeim kora hasonló a tiédhez, így magamtól nem fedeztem fel színzajt, de sajnos valóban jelen van. Ezzel együtt is rendkívül látványos. Üdv, Gyula
Remek fotó a Medvesi fotósmaratonról,érdemes volt olyan korán kelni.Gyönyörű az ég színvilága,látványos a hegyek között megbúvó pára,a vár szépen ki van világítva,tetszenek lent a házak körüli fények is.
Szép helyen jártál az biztos,remélem egyszer sikerül eljutnom ide...
Gratulálok a fotóhoz és az elért helyezéshez!
Méltán érted el ezeket a helyezéseket a fotóval. Gratulálok!
Egykor ez is magyar föld volt a gúnyhatár pedig csak a térképeken él az igaz magyar szívekben ez mind mind mai napig hozzánk tartozik. Gyönyörű munka. Megérte felkelni olyan korán.
sajnos egy jó monitor egy fotó kidolgozásánál nagyon sokat számít... látod, én mostanában ezért jutok ilyen kontraszttalan képekhez, és bármennyire próbálom mindig az lesz.. a monitoron próbáltam már visszavenni a kontrasztot, de az sem az igazi... lehet el kéne vinnem kalibráltatni. :(
Ha még egyszer fényképezném, már én sem tenném középre:)
Több okból is. Először is alaposan megdolgoztam a raw fájlt, mire ilyenné lett. Szűrést pedig egyáltalán nem végeztem, mert egyrészt a romló szememmel már egyszerűen nem veszem észre, ha zajos lesz, másrészt a a monitorom sem ad minőségi képet, és sok minden nem látszik rajta. Meg hát bíztam a váz képességeiben, hogy ennyi még belefér. Mindez persze nem mentség a silányabb munkára, csak válasz a kérdésedre:)
Majd ha egyszer nem kell másra a pénz, akkor beújítok egy minőségi képernyőre, azon talán még én is meglátom, ha elrontok valamit:)
Szia, Gratulálok az elért eredményhez, szép helyen jártál és minden dicséret neked, hogy hajnali órákban felkeltél és mindezt megörökítetted. A hajnal színei szépen megvilágítják a várat és az ébredező várost. A színvilágán színzajt lehet észlelni, szerintem ezt könnyen lehet orvosolni.
Jó volt olvasni a vár történetét, talán egyszer én is eljutok ide. Üdv.Ili
szép helyszín, és nagyon jó fényviszonyok... a kompozíciód is tetszik nekem, bár el tudnám képzelni egy kicsit kimozdítva így középről.
viszont miért ilyen rossz a minősége a képnek? Tőled, és ettől a géptől nem ezt a minőséget várnám... rendkívül színzajos, és bizonyos helyeken mintha még részlettelen is lenne.
Szauron szeme! Meseszép kép lett! Igazi kontrasztot okozott bennem. A történelmét elolvasva ami érzésre fekete-fehér és nagyon tetszik, a képi világ mesés,és színes. Mély benyomást keltett bennem az egész.
Elismerésem a korai kelésért.Nálam pár óra alvás után 4:15-ös kelés a rekord egy napfelkeltéért.
Szavazatom letettem.
Nagyon szép kép! Az erőteljes színvilágba meg mutatkozik a vár történelme. Minden bajával és szépségével ezer évre visszamenőleg! Drámai színvilág . Gratulálok. És igen megérte felkelni:)
Tényleg kell, de hát nem is vagyok normális:)
Végre szabadságon vagyok és még akkor is… :))
Nem is voltam boldog, mikor megtudtam, hogy erre a kora nyári időpontra tették ezt a maratont. Nem elég, hogy nagyon korán van a hajnal, de az alkony is annál később jön. Valamikor pedig aludni is kell…
Nos nem is voltunk sokan, a 3-4000 regisztrált résztvevőből 6 fő jött el, igaz a hazai hajnali túrákon volt ahol 30-an is megjelentek. (Oda kevesebbet kellett utazni.) Viszont itt új, helyeket ismerhettünk meg. Másnap többen mondták, jönni akartak… de túl sokáig tartott az előző esti fotósprogram… persze azért beállították a vekkert… csak aztán nem volt meg a szükséges lelki erő…
Az a "párkány" valójában egy füves dombtető. Nem a kényszer szülte és nem is így volt tervezve. Ettől némileg bővebb az eredeti kompozícióm, de aztán jó ötletnek tűnt, hogy inkább így vágjam meg. A városból sokkal több nem látszana legfeljebb egy kevés balról. A füves előtérből vettem el. Ha lejjebb mész akkor pedig egy bozótos kezd el bekúszni a kompozícióba.
Werk az nincs, legalábbis nekem nincs. Az idő tényleg mázlis volt, de már felkeléskor is láttam a jeleit, s ez inspirált felébrednem:)
Köszönöm az elismerést, őszintén örülök a véleményednek!
Egészen szürreális lett, köszönhetően a nagyon jó körülményeknek, a felhők és a rájuk vetülő fények brutál jók, a köd is bekúszott, a kivilágított szikla pedig az a bizonyos hab.
Délelőtt 2:30 - így még nem hallottam. :) De az biztos, hogy a nyári napfelkelte fotózáshoz azért kell némi megszállottság. :)
Jó ez a kompó, az épületek szépen ölelik a dombot.
A párkány széle még pont beleér a kép aljába, egyáltalán nem zavar, csak felmerül bennem a kérdés, hogy a kényszer szülte, vagy így volt eltervezve? Esetleg a széléről fotózva lehetne többet mutatni a városból.
Rajtad kívül hányan voltak képesek ilyenkor felkelni? Azért gondolom, el lehetett férni, nincs véletlenül werk?
Azért jó, hogy nem egy teljesen tiszta égboltot fogtatok ki. :)
Az országhatártól mintegy hat kilométerre terül el a kis Ajnácskő település, mely egy magas, meredek oldalú, kúp formájú sziklacsúcsot ölel körül. E kicsiny, szinte megközelíthetetlen sziklacsúcs tetején állt egykor Ajnácskő vára, melynek tulajdonosai közt találhatunk erkölcstelen bárót, intrikus királynét és rablólovagot is.
A múlt idő szándékos, hisz az, hogy itt vár áll, az bizony erős túlzás. A meredek sziklákon sajnos már csak itt-ott lehet felfedezni némi faltöredéket.
Neve egy monda szerint az Ajnács személynévből való, amely kacér nőt jelent, és onnan ered, hogy a honfoglalás után Huba vezér a várat leányának, Hajnácskának adta. Pontosabban akkor még csak a sziklacsúcsot, hiszen a vár oly sok erősségünkhöz hasonlóan a tatárjárást követően, IV. Béla parancsára épült.
Ajnácskő vára gyakorlatilag kézről-kézre járt, a várurak jöttek-mentek az évszázadok során: hol zálogba adták, hol váltságdíjul, de öröklések, elkobzások és adományozások során is váltogatta gazdáit. Többek közt Csák Máté, Károly Róbert, a Széchényi család, Luxemburgi Zsigmond, Cillei Borbála, majd a Pálóczy család birtoka is volt. Az utolsó Pálóczy a mohácsi csatában esett el. Az akkori anarchikus állapotok közepette Bebek Ferenc, a hírhedt rablólovag kaparintotta meg a várat. A török háromszor is megtámadta, s szerezte meg a várat, de később a magyar csapatok mindannyiszor visszafoglalták. Végül a törökök már nem is védelmezték, hanem inkább felrobbantották védműveit, és a falut felgyújtva elmenekültek. A végvári magyarok helyreállították, hogy ismét helyőrséget fogadhasson be.
Romlását 1703-ban egy tűzvész okozta, mely a vár nagy részét elpusztította. Később, 1709-ben gróf Bercsényi Miklós rövid ideig megszállt benne, és a vár udvarán fejeztette le a hazaáruló Szegedi Ignácot. A Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békekötés után megmenekült hányattatott sorsa elől: ismeretlen indokok alapján ezt az erődítményt az osztrák nem robbantotta föl, mint oly sok magyarországi társát. Utolsó örökösei a Vay lányok voltak, akik 1744-ben még bebútorozott termeiben laktak. Sajnos, mint sok más sorstársa, Ajnácskő is a környéken építkező falusiak martalékaként végezte. Köveinek legnagyobb részét elhordták házaik építéséhez.
2016.06.22 17:02:16
28277
1150
