Azt hiszem, hogy az elgondolkodás az igazi - a bambulásnál a szem és ennek következtében a homlok is máshogy állna - viszont a gondolkodás (legalábbis a kép keltette benyomás szerint) nem a közvetlen környezetében levő történésekre, eseményekre, személyekre vonatkozik, annál messzibbek a gondolatok... Most a képről is egy kicsit: a kompozíció egy vízszintes mentén épül fel: arc - pálcika - kéz; ez sok mindent meghatároz: a tekintet irányát, a lényeges és lényegtelen elemek megtartásának és elhagyásának szükségességét egyaránt. Ennek a nagyon is tudatos felismeréséből következett a vágás, amellyel vállaltad (és nagyon jól vállaltad!) a felesleges részek elhagyását - merész, de nagyon jó a vágás! (Amin gondolkodni lehet, hogy hátul érdemes-e a gallérig bemutatni, vagy valahol a fül vonala mögött nem lehetne-e lezárni a képet...). Az árnyalatok, kontrasztok és a keret egyaránt nagyon jók. (Elnézést, hogy ennyit írtam, de nagyon érdekes és hatásos a kép, ami mindenképpen megérdemli a figyelmet - gratulálok és 5 pontos is küldök.)