Csak egy picit, jobb lesz!
Azt mondták (hivatkozva az előzőekre), hogy amíg ki nem adod a kezedből, tehát nem teszed közzé, addig azt csinálsz, amit akarsz, mert mások úgy sem látják az eredetit. Persze, etika kérdése, mennyire nyúlsz bele.
Én sem merem olyan mértékben módosítani, amennyire szeretném, hogy kinézne, de ilyen kis mértékű beavatkozást megengedek magamnak (mint 4-5 tégla sötétítése, vagy pl. belógó, felesleges mikrofon kiszedése).
Meg aztán mi, a saját képeinkkel szemben elfogultak vagyunk, meg mások mindíg találnak hibát, mert ők (mi) esetleg másképp csináltuk volna. Dehát ebből okulhatunk, tanulhatunk és lehetünk magunkkal szemben is egyre igényesebbek.
Igen.
A felső beégés egy szembevilágító lámpa következménye. Talán lehetne segíteni kicsit utólag, hiszen egy egyébként jó kép megérdemel egy kis beavatkozást. Filmes korszakomban lelkiismeretfurdalás nélkül takartam, világítottam a kép egyes részeit, előhívás közben. Az akkori (nem mai) fotóslapok egyenesen buzdítottak ilyen manipulálásra, sőt szakmai tippeket is adtak. Akkor most miért nem merünk igazán belenyúlni a képekbe, ha úgy érezzük, hogy kis beavatkozással javítani tudunk felvételeinken? Ma a jobbnál jobb szoftverek idején? A digitális fotózás etikátlannak tartja a beavatkozásokat?