Zozsek, te játszol velünk, hétköznapi emberekkel! Felteszel egy mesteri fekete-fehér és két ugyancsak mesteri színes képet, amelyekben a pontosságot, az eszköztelenséggel kifejezett gondolatokat (is) lehet dicsérni, aztán gondolsz egyet, és felraksz egy majdnem szépia-hatású, redukált színvilágú, rengeteg külső képelemet (zongra, zongoraszék, csillanó kézelőgombos és bélésű öltöny) tartalmazó képet, mely ugyancsak remek. A sötét-világos árnyalatokkal való játék valóban a régi design-t idézi, kicsit romantikus hatással, de ugyanolyan mesterségbeli tudással és kifejezőkészséggel, mint az előzőek... Gratulálok és erre is 5 pont...
Nudli: Az eredeti ff, de a hangulatához jobban illik, utólag húztam meg.
Nem szimpla szépia, mert úgy testetlennek éreztem.
Nudli-nakoev: Nekem nem tűnt fel, mert ismerem ezt a széket.
Ez egy speciális (több, mint száz éves!) zongoraszék, aminek erősen, ívesen hajlik hátrafelé a támlája. Ezért érzitek kitekertnek a perspektívát.
Igen, bennem is bomlik az egyensúlyérzet -a szék miatt valószínűleg. Próbáltam, mi lenne ha...szóval összefogottabb lenne szerintem, ha levágnád a széken nyugvó kéz alatt az összekötő felettig. Lehet, hogy akkor föntről is lekívánkozik egy nagyon kicsi...
A portré viszont - amár tőled megszokott módon - nagyon jó:-)
Gratulálok!
Ez is jó portré. Jó a szépia választás. Már a gépen, vagy utólag?
Az az érzésem, tán a fal struktúrája (tapéta?, lambéria?), vagy a szék helyzete miatt, hogy kicsit dől, bár a billentyűk és a zongora lába függőlegesnek látszik. Lehet, hogy csak optikai csalódás a perspektíva, látószög miatt.