Ezen a képen már van mit nézni és van róla mit beszélni. A kép a szociofoto felé halad, témaválasztása közérdeklődésre tart számot, és a kompozíció kialakítására való törekvés is megfigyelhető rajta. A kép minőségéről, illetve arról a vitáról, hogy mennyiben saját műfaj vagy sajátos dokumentálási lehetőség a mobiltelefon most nem írok, mivel nagyon messze vezetne. Maradjunk a képnél. A figura szélre húzódása részben (és ténylegesen elsősorban) a megtámaszkodást szolgálja, de egy másik síkon, átvitt értelemben az elhúzódás gondolata is felmerülhet. A vidám zöld növények, a piros virág és a szürke alak ellentéte is jelentkezik a képen. A kompozíció viszont nem optimális. Az alak a pad szélén ül, s ezt nem sikerült a bal oldali tér méretével kompenzálni, a kép egy kicsit - szerkezetileg - billen. Ezt az érzést elősegíti, hogy a karfára való rákönyökölés az erővektor révén is a billenést hangsúlyozza, ami a kiegyensúlyozottságot (mondjuk, egy egyenesen hátradőlő alakhoz képest) tovább gyengíti. Összességében: ez már a szó művészi értelmében vett fotó. Nem hibátlan, de információt, és ami ennél is lényegesebb, érzlemt közvetíti. Tudom, hogy naív dolog azt írni, hogy érdemes lenne megsimételni, de hátha...
Köszi a linket. De az nem szinpatikus. A telefonok terjednek erősen, egyre több kép lesz tőlük. És saját műfaj, mert nem összehasonlíthatóak a fényképezőgéppel, akárhány megapixeles is.