Azt hiszem, hogy ezen a portrén az elkapott pillanat az egyik legnagyobb érdem, mivel az ábrázolt (akit ebben az esetben nem is nevezhetünk modell-nek) ilyenkor bizonyosan önmagát adja, nincs szükség a magyarázás, feloldódás, görcsösség-oldás bonyolult müveletére. Ebből persze az is következik (legalábbis számomra), hogy a válla ott van, ahova a pillanat (helyzet, magasság, stb.) tette... A kép a nakoev-féle határozott vágással készült, helykihasználó, lényegkiemelő módon. A fekete-fehér árnyalatait is finoman használtad - szóval, gratulálok és 5 pont (érdekes, hogy a kis képen mennyivel kevesebbet adott, mint nagyban megnézve...)
Mivel nem vagyok portrészakértő, ezért csak mint laikus nézem. Tetszik a nem szokványos (szemből) nézőpont, az élesség, ami portrés, valamint a szürke árnyalatai.
Köszi Itibi!
Most, hogy így mondod, lehet...
Végülis nem direkt húzza, hanem én vagyok kicsi, s nem értem fel:-)
Nem voltak alternatívák egyikünknek sem, mert egy megnyitón készült...