Különös, pasztellszínű, elmosódó, meseszerű világba helyezted el a sutát, akinek a szőre valamilyen csodálatos módon olyan kontrasztot alkot a környezettel, hogy szinte kiugrik belőle. A mögötte kanyargó és a távolba vesző út is a valóság és a mese határmezsgyéjét idézi. Szemben a bika-rivalizálós képpel itt a táj minden egyes pixelje elengedhetetlen része a képnek, része a mesevilágnak. A szerkesztés, élesség, mélységélesség kifogástalan, a keret izléses, egyszóval a kép 5 pontos. Gratulálok!
...akárcsak az Öreg néne őzikéje, aki rátévedt az országútra...
Mázlista! Ennyi őzes képet begyűjteni ...azért ez nem semmi!!!Gratulálok!
Ezen a képen az őzi nekem kicsit olyan benyomást kelt, mintha egy mesekönyvből lépne elő...
Ezt lehet, hogy csak az kelti bennem, hogy ferdének érzem kicsit, s így, mintha az őzi bele lenne aplikálva a környezetbe.
Persze, hogy nem így van, megpróbáltam kicsit forgatni, s helyreállt ...
Vagy próbáld meg te is, vagy elküldöm, ha akarod...
Üdv:-)