A kép bensőséges, és - mint a gyermekekről készült igazi képek többsége, [U]igaz[/U]. A két gyermek egymás felé tekintése adja a kép oda-vissza ható szerkezetét, a vállak és a kar vízszintesével a háttér függőlegesei érdekes kontrasztot alkotnak. A háttér adott volta megnehezítette a munkádat, de sikerült a sötét hajat a sötét szőttestől? elválasztanod. Nagyon jó a téma, és szép a kivitelezés, de magam részéről vágnék belőle: Az arc és a vállon nyugvó kar fejezik ki a tartalmat, az ennél lejjebb levő részek már nem hordoznak ehhez képest többlelet, tehát ha nem ragaszkodsz a hagyományos képformátumhoz, a kép aljából lehetne vágni. Inkább a próbálkozás, mintsem az elemzés döntheti el, hogy valóban szükséges-e a teljes váll bemutatására, vagy oldalról is vágható a kép. (Olyan kedves, kellemes, meghitt pillanat, hogy érdemes gondolkozni róla és foglalkozni vele - természetesen jelen formájában is megérdemli az 5 pontot.)
köszönöm az értékelést és a bőkezű pontosztást.
a meditáció tanításait nem ismerem, de tudomásom szerint a biblia is ajánlja a gyermeki őszinteség eltanúlását.
számomra is a két gyerek őszinte tekintete a megragadó.
beállítással bíztos lehetett volna jobb háttere is a képnek, de akkor valószínüleg elveszett volna az őszinteség.
lehet hogy nem igazán portré - inkább életkép, de én ezekkel a csoportosításokkal nem igazán vagyok tisztában.
A meditáció azt tanitja hogy gyermeki énnel rácsodálkozva a világra ujra felfedezve azt. Ez a kép ezt aszociálta nálam. Ezzel a gyermeki frissességel kéne nekünk felnötteknek élnünk. Tanulhatnánk gyermekeinktől. Kiváló portré kép és nem sajnálom töled az 5 - gondolatokat ébresztettél bennem
2172
138
