Most aztán keresem a kutyát... Kettőt is találtam. Az egyik balra tekint, hosszan kinyúló nyakkal, a füle felmered, talán egy kicsit bulldog-szerű az arca, a másik szembe néz, puli-szerű loncsos szörzete van, és az orrát felfelé emeli (egyébként jól vagyok, Doktor Bácsi!). A kép szépen exponált, kellemes hatású. Az az érzésem, hogy a jobb oldalt a képmezőből kinyúló ágakat-bogokat a bal oldalon egy kicsivel több tér jobban kiegyensúlyozná, de a vízszintes rétegek - nem párhuzamosan, hanem a hullámverésnek megfelelő dinamikával - szépen követik egymást. Gratulálok a képhez!
Hogy mitől kutyaarcú azt te tudod, de nem ez a lényeg. A hullámok fodrozódása, a vizes uszadékfa csillogása, a fényes, (de nem kiégett) föveny... ez a lényeg.
Szerintem ez egy jó felvétel.