Mindíg gyűlöltem a disznótort.
Eddigi életem során már több tucat alkalommal vettem részt eme műveletben.
A hajnali kelés,a hideg, a viaskodás szerencsétlen áldozattal, a sok munka, mire mindennel elkészültünk.
Az utóbbi években már akkora rutinra tettem szert, én és a családom, hogy délután egyre gyakorlatilag már csak a mosogatás, rendcsinálás maradt. (pfujjj!)
Az elmúlt két évben viszont kimaradt ez a dolog. Nem hiányzik, meg mondom őszintén.
Viszont most a fotóidat elnézve, őszinte szívvel mondhatom, hogy felébresztetted bennem a nosztalgiát a dolog iránt.
Helló Gábor!
Látom hogy otthon vagy a Nagy Világban.
Nézem mindíg képeidet, remek fotók, ott vagy mindenhol.
Nálunk a disznóvágásnál az első ima egy stampó hogy erőt merítsünk hozzá, na meg a hideg ellen. Hát el lehet fáradni egy ilyen nap után.