|
#6 Írta: Dodó
2007.07.02 23:48:14
 11000
 727
Most láttam meg - meglehetősen hosszú és a feladatok miatt kényszerű- távollét után, de nem tudom megállni, hogy na írjak néhány szót, annak tudtában is, hogy ezt már nagyon kevesen fogják elolvasni.
Alapvető kérdés az, hogy fényképezzünk-e rútat, felkavarót, dokumentáljunk-e szomorú, megrázó, esetleg messze vezető szimbolikával is terhelt, antropomorfizálható témákat? Miért ne fotóznánk? A fény mögött mindig ott az árnyék, a jóllakott ragadozó mögött a préda, a jóllakott növényevő mögött a megtépett növényzet, a boldog kiválasztott mögött azok, akik kiestek a rostán. Ezek a negatív, vagy szomorú témák részei világunknak, s mivel éppen olyan múlandók, mint a szépség és az öröm, érdemes (sőt, szükséges) megörökíteni őket.
Semmiképpen se dimenzionáljátok túl viszont a kérdést: nem azon múlik valóban a világ sorsa, egy állatfaj jövője, hogy lefényképezzük-e vagy megvézzük-e ezeket a képeket. Ebben az esetben a dokumentálás a lényeg. Nem fordítjuk félre a fejünket, hanem odanézünk, és természetesen igyekszünk ezeket a tényeket is korrekt, objektív módon, az ábrázolt lény (fű, fa, virág, állat, ember) méltóságának megőrzése mellett bemutatni. Nem attól jó vagy rossz valaki, hogy elkészíti-e ezeket a képeket, vagy attól, hogy mi a véleménye a fotókról - mindenkinek módja és joga van arra, hogy az érzelmek nagyon széles skáláján mozogjon, és mindenkinek joga van arra, hogy ezt elfogadja, vagy elutasítsa.
Orvos vagyok, sugárterápiából és klinikai onkológiából szerzett szakképesítéseimet használom a munkám során. Emberi tragédiákkal és emberi örömökkel egyaránt találkozom, ép, roncsolt, gyógyult és helyreállított testekkel. Talán ezért egy kicsit? máshogy állok hozzá a kérdéshez, tudom azt, hogy milyen borzalmas az, amikor a beteg észreveszi, hogy csak dupla maszkban, levegőt sem véve tudnak már hozzányúlni - ilyenkor, ha tehetem, legalább egy kicsit, ameddig tudok, bemegyek maszk nélkül és megnézem a kisebesedett daganatot, ezzel próbálva jelezni, hogy nem elfogadhatatlan az emberi közösség számára.
A világot mindig, mindenki, mindenhol a saját szubjektumán át megszűrve látja, s ezért különbözik - mindenkinek saját benyomásai és véleményei vannak. Kérlek Benneteket, tiszteljétek a világ látásában a másikat, és a másikban a világ látását, akkor is, ha eltér a Ti képetektől.
(Bocsánat, de nagyon sok negatív emóció ért mostanában, s lehet, hogy érzelgősebb vagyok a kelleténél...)
*
|
|
|
#5 Írta: Janika
2007.06.06 16:16:01
8306
1292
Szerintem ez a kacsa verekedesben vesztette el a csoret, mert egy kornyezetvedelmi parkban volt ez, ahol tobb szaz kacsa jar, es az allatokat nem bantja senki. A serult allatok jobban ra vannak szorulva az emberre, mivelhogy nemtudjak maguknak megszerezni az eledelt olyan konnyen, azert is jott olyan kozel. lehet azthitte hogy van nalam kenyer, vagy valami. Sajna ez is resze az elovilagnak, es mar lattam doglott oziket is az erdoben, gondolom azt meg roka vagy medve tamadtta meg a sotetben. Szerintem ez a kacsa egeszen jo allpotban volt, a csoret leszamitva. Ugymond johusban, es jol is repult. :) Koszi a valaszokat...
*
|
|
|
#4 Írta: oszkor
2007.06.06 11:38:27
4404
142
Én biztos vagyok benne, hogy Janika tarsolyában van sok szép fotó.
Szerintem nem is figyelemfelkeltés, vagy bármi eféle volt a célja Janikának. Rá ez nem jellemző. Sokkal inkább úgyérzem, hogy csak azt szerette vona megmutatni, hogy szegény jószág valami úton módon elvesztette az alsó csőrét és ők kiszolgáltatott jószágok, hihetetlenül képesek alkalmazkodni, ezáltal túlélni. Biztos, hogy nem pár napja éldegél így és mégis megtalálta a módját hogyan juthat táplálékhoz.
Én nem akarok belefolyni ebbe a vitába, és én le is zártam.
Szép napot mindenkinek!
*
|
|
2007.06.06 10:28:34
