Vélemények   Legyen a legfrissebb a végén

Szavazat

#12 Írta: Imre 2007.11.04 14:28:15 www  5335 387

Köszönöm hogy megnézted Nakoev.

#11 Írta: nakoev 2007.11.04 13:51:17   6169 548

Őszülésben is csatlakozom....:-)

Sajnos tényleg egyre több sírhoz járunk évről évre...s a legközelebbiekkel öröknek és élőnek érezzük a kapcsolatunkat.

Megnéztem ám a többit is a lapodon:-)
üdv: nakoev

#10 Írta: Imre 2007.11.02 20:46:31 www  5335 387

Köszönöm, hogy megnézted Jóska! Látom nem egyedül őszülök a csapatban, egyre többünknek van kire emlékezni.

#9 Írta: joska56 2007.11.02 20:35:19   2472 499

...nem sírok, csak potyognak a könnyeim...

#8 Írta: Imre 2007.11.02 13:25:39 www  5335 387

Köszönöm Lisa.

#7 Írta: Lisa 2007.11.02 11:34:02   1243 67

Kedves Ildikó, kedves Imre!
Én már sajnos mindkét szülőmet elvesztettem. Hiányoznak.Én másképpen látom az elmúlást, nem olyan véglegesen , mint Ildikó. Édesanyám temetésekor kaptam egy szép idézetet, szeretném veletek megosztani.

Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott, nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébredsz a reggeli zsivaj.
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál,
nem vagyok ott,
nem haltam meg.
Szeretettel mindenkinek, akinek gyász van a szívében!
Lisa

#6 Írta: Imre 2007.11.02 09:38:53 www  5335 387

Köszönöm szépen Ildikó!

#5 Írta: bneildiko 2007.11.02 09:04:20 www  337 0

Szia!
Nagyon megható kép, ez így jó ahogy van. A gyász, emlékezés a Mindannyiunké..
Fogadd ezt a pár sort szeretettel, Édesapám temetésén ezekkel a sorokkal búcsúztam Tőle...
„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itthagyott minket magunkra.
Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: Hol volt ...
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: Nem volt ...
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”
(részlet)

#4 Írta: Imre 2007.11.01 21:20:46 www  5335 387

Köszönöm, hogy megnézted Ancsa.

#3 Írta: ancsa 2007.11.01 20:40:58   14067 626

Sajnos én is így ültem SZÜLEIM sírjánál...

#2 Írta: Imre 2007.11.01 20:16:24 www  5335 387

Köszönöm Dodó.

#1 Írta: Dodó 2007.11.01 20:11:06   11000 727

Az emlékezés ideje komoly aktualitást ad a képnek. Nagyon igaznak érzem, hiszen én is szoktam, igaz, máshogy, de ugyanúgy törekedve arra a kontaktusra, amit az elmúlás még megenged (én a sírkövet szoktam megfogni). A szerkesztés a két függőleges figurával (Te és a sírkő) határozott, és egyfajta (nem véletlen) véglegességet sugall. A háttéren sokat gondolkodtam: jobb lenne-e a hátteret elmosni vagy lesötétíteni (ami a klasszikus elvek szerint jobban kiemelné a fő témát?). Aztán úgy gondoltam, hogy nem. A temető mindenkié, az elmúlás mindannyiunk sorsa, és talán segít, hogy az ember nincs egyedül, hanem más embetek megemlékezései között rója le a saját kegyeletét is. Ehhez a képhez nem lehet gratulálni - osztozom érzéseidben...