A kép tisztán laborban készült fényképezőgép használata nélkül.
Ez egy fotogramm, tulajdonképpen a növényt tettem a gépbe film helyett, és játszottam kicsit vele a sötétben :-)
Ez lett belőle, és ezért a sok N/A az "eszközlistában"...
Címet nem adtam neki, mert egy rossz cím nagyon eltud rontani egy jó képet. Hogy a kép jó-e, majd eldöntitek, mindenesetre fogadjátok szeretettel.
A kép nagyon jó minden tekintetben. Egyébként egy RTG-felvételre emlékeztet. A technikáról már olvastam, de sajnos nekem nincs lehetőségem kipróbálni... Azért jó, hogy ilyen sok érdekességet leírtál nekünk. Köszi a "csemegét"! Üdv! kityabee
Érdekes technika, és nagyon látványos eredmény. Éles kontrasztok, különleges világkép - fotogramm. Arra gondolok, hogy mi is játszottunk annak idején ilyesmit, de inkább valamilyik képre való ráexponáláshoz, egyfajta primitív maszkot alkotva, de soha nem mertünk eljutni ahhoz, hogy ezeket önálló alkotásnak tekintsük, pedig ez - ami természetesen jelentősen különbözik a mi gyermeteg játékainktól - egészen különleges művészi hatást kelt. Gratulálok, és ha nem tetted volna kötelezővé, akkor is küldenék 5 pontot.
Még egy apróság: a "klasszikus" fotogram az, ahol közvetlenül a papírra teszel dolgokat, és "játszol" velük a sötétben, én a nagyítóba "fűztem be" a növényt, mintegy helyettesítendő a filmet...
Kedvesek vagytok, köszönöm. A definíció:
Maga az elnevezés -- fotogram -- Moholy-Nagy Lászlótól ered, aki berlini évei alatt kezdte kísérleteit a közvetlen fényformálás, fénymodulálás jegyében. Elsõ felesége, Lucia Moholy profi fotós lévén vezette be a laborálás rejtelmeibe -- az elsõ Moholy-Nagy fotogramok kettejük közös munkái. A rayográfiákkal szinte egyszerre, 1922 végén született "fénylenyomatok" -- szemben Man Ray erotikus, költõi asszociációkban bõvelkedõ munkáival -- festészetében kialakított stílusát követték. A transzparens konstruktivista formák Malevics szuprematizmusát idézik, de Moholy-Nagy távol állt az orosz mester misztikus világától. Az elméleti írásaiban, könyveiben7 utópisztikus lendülettel lefestett dinamikus fényvíziók, reflektoros fényjátékok, fény-freskók felé vezetõ úton a fotogram jelentette számára a legelsõ mérföldkövet. Eleinte kétdimenziós tárgyakat, papír- és üveglapokat, fogaskerekeket, majd késõbb különbözõ transzparens anyagok felhasználásával készített összetett konstrukciókat -- fénymodulátorokat -- helyezett a fotópapírra.
Ezen a képen is ezt a technikát látjátok: a nagyító tárgylemezére, ahova a negatívot kell befűzni, ezt a növényt tettem, majd kitakarásokkal értem el a különböző részletgazdagságú részeket. Babramunka, mert korlátozott a hely, a növény pici volt és csak csipesszzel tudtam igazgatni, mielőtt rázártam a nagyító tárgylemezét(mindezt majdnem sötétben). Aztán vegyszer és végül a fotós legfontosabb eszköze, az olló :-)
Remélem sikerült kimerítő választ adnom, ha van még kérdés ne kíméljetek. Ezt a technikát egyébként édesapámtól tanultam, az Ő képei a Vigadó galéria falán is lógtak. Ez csak szolíd próbálkozás az Ő képeihez képest.
Üdv,
Örspapa
Növényt a gépbe?
Film helyett?
Na ez nagyon érdekes.
Írnál erről pár sort? Mert ilyet még nem is hallottam, vagy csak túl korán, azaz késő van nekem ehez. Most értem haza munkából.
Én küldöm az ötöst, mert még nem tudom miért, de nagyon megfogott.
Gratulálok!