Egy jó példa arra, hogy nem csak a "bravúr" fotó fejezheti ki az adott sportban rejlő feszültséget. Itt a tekinteben benne van a koncentrálás a "küzdelemre" ezt erősíti az hogy az egyébbként rendkívül fontos felkészülési pillanat - a kezek bekenése "ziával" - egy másodlagos elemmé minősül, mintha semmi jelentősége sem lenne.
Én is a szűkebb kivágás mellett lennék, addig a határig ameddig a rúdugrás azonosítható marad.
Érdekes a képet uraló piros-fehér szín pár is.
Azt, hogy mennyire éles és pontos a szálló porral, és azt, hogy nagyon kifejezi a koncentrálást, már megírták előttem. Ami engem különösen lenyűgöz benne, hogy több - talán önállóan is a helyét megálló - képi motívum van benne. Külön kép lehetne az arc a vállakkal és a rúddal, illetve a kezek is egyfajta "minimál" jelleggel megállnák a helyüket. Így "egészben" is természetesen remek fotó, bár a könyökét én is sajnálom... Azt nézegettem, hogy egy jobbról még szűkebb vágással, ami a vállizmokat és a könyökhajlatot tartalmazza csak, esetleg a szükségből erényt lehetne kovácsolni, és akkor nem a hiányzó könyököt keresnénk, hanem azon töprengenénk, hogy mennyire hatásosan szelektáltál... (Vagy nem? - eléggé "beleette" már mindannyiunk vízuális memóriájába már magát a kép ebben a formában...). Gratulálok és 5 pontot is küldök.
Nekem nagyon tetszik a fotód, kimondottan jónak tartom a vágást is a könyök ellenére, mert koncentrálja a tekintetet úgy, ahogy a sportoló figyelt a következő ugrásra. Gratulálok!
Lejön nagyon a koncentrálás,de a könyök tényleg hiányzik,így csonkolni nem nagyon szoktak,de lehet valami oka volt.Egy ideje szemez a léccel,ha a krétapor így körbeveszi.
124
0
